RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. augusztus 20., kedd
István

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Gengszterrománc a Margitszigeten
2019-05. szám / Jónás Ágnes

A gengszterlegendából készült népszerű Broadway-musicalt tavaly mutatta be Magyarországon először a Szabad Tér Színház a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A nagy sikerre való te­kintettel idén a Margitszigeten látható a Bonnie & Clyde – az előadás nem a bűntettekre, hanem
a bűnözővé lett fiatalok motivációira fókuszál. A látványos mozgáselemekre, prózai jelenetekre, hangulatos filmbejátszásokra építkező, izgalmas látványvilágú, zenés gengszterrománcról, a történet mélyrétegeiről a rendezővel, Harangi Máriával beszélgettünk.

Az előadást tavaly – több ízben – a Városmajori Szabadtéri Színpadon láthatta a közönség, idén a produkciót egy sokkal nagyobb hely­szí­nen, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon játsszátok június 29-én és 30-án. Milyen kihívásokat rejt a nagyobb játéktér?
H. M.: Tavaly már kacérkodtunk a gondolattal, hogy a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon játsszunk, lett volna ugyanis egy autó az előa­dás­ban, de terhelhetőségi okokból a Városmajori Színpadon nem tudtuk használni. Amikor idén Bán Teodóra, a Szabad Tér Színház és a Budapesti Fesztivál- és Turisztikai Központ vezetője felvetette a Margitszigetet mint lehetséges játszóhelyszínt, egyrészt nagyon örül­tem, másrészt pedig kissé összeugrott a gyomrom, ugyanis tisztában voltam azzal, hogy a nagyobb nézőtér miatt sok mindent át kell han­gol­nunk (anélkül, hogy látványos változtatásokat végeznénk a pro­duk­ción). A zene, a mozgás és a prózai jelenetek mellett filmes bejátszások gazdagítják a látványt, és a történetet is – maketteket használva vetítünk különböző háttereket, így összességében megkapó és erős képzőművészeti látványa lesz az előadásnak. A korhű ruhákat, realisztikus jelmezeket az eredeti fotók alapján készítette el Nagy Viktória. Bízunk abban, hogy a Bonnie & Clyde-történet és a színészi játék a Margitsziget nézői számára is életre szóló élményt ad.

A nagyszabású produkció a Színház- és Filmművészeti Egyetem, illetve a Kaposvári Egyetem és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium hallgatóinak koprodukciójában valósul meg idén is.
H. M.: Dolgoztam korábban ezzel a színművészetis osztállyal (Novák Eszter és Selmeczi György az osztályvezető), és nagy izgalommal töltött el az újratalálkozás és a közös munka gondolata. Remek színészgárda jött össze, melynek tagjai hitelesen képesek hozni azt a tüzet, ami a két fiatalban és a körülöttük élőkben égett – ezt az energiát visszük most tovább a Margitszigetre, a hitelességet pedig csak erősíti, hogy a színészek korban nagyon közel állnak a szereplőkhöz. A friss diplomás színészgárda a Kaposvári Egyetem és a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakgimnázium hallgatóival egészül ki idén is.

Szép szerelmi történet Bonnie Parkeré és Clyde Barrowé, de mi történik, ha megkapargatjuk a romantikus felszínt? Milyen mélyebb mondanivalót rejt ez a gengszterhistória?
H. M.: Ami engem megfogott, hogy ezek az egyszerű, hétköznapi emberek egy komoly dilemmával szembesülnek, mégpedig azzal, hogy hogyan töltsék el rövid földi pályafutásukat: megmaradjanak-e a kö­zön­sé­ges életükben, vagy bármi áron kilépjenek belőle. Bonnie és Clyde életét feldarálja a kilátástalanság és a szegénység, mindvégig a gyerekkori álmaikba kapaszkodnak, mindketten egy jobb sorsra vágynak. Clyde sármos és vonzó férfi, ugyanakkor gátlástalan is, bűntudat nélkül lop, csal, hazudik. Bonnie hol bűn­társ, hol pedig szerelemre éhes nő, aki híres és gazdag szeretne lenni, filmvászonra, ismertségre vágyik, vagyis – akárcsak szerelme – egy csillogóbb élet reményében lép a bűn útjára, s egyre szélsőségesebb helyzetekbe kerül. Két erősen narcisztikus emberről van szó, akik mintha egymás tükörképei lennének. Életben tartják és kiszolgálják egymás ambíciót.
hirdetés

West Side Story, Vadregény, La Mancha lovagja, Ájlávjú – csak néhány musical-remekmű azok közül, amiket színpadra állítottál a pályafutásod során. De olvastam nemrégiben egy tíz évvel ezelőtt készült interjút, amelyben azt nyilatkozod, hogy a musical műfajáért nem igazán rajongsz, s hogy kifejezetten finnyás vagy. Akkor ez most hogy van?
H. M.: A műfajjal alapvetően nincs problémám, de való igaz, hogy finnyás vagyok, amit érts úgy, hogy a tömegtermelés következtében születő, sokszor gyengére sikeredett darabok egyáltalán nem tudnak lel­ke­sí­te­ni. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a pályám során csupa olyan musical talált meg, amelyek remekül megírt darabok voltak, s amelyek mindig rejtettek valamiféle különlegességet. A Bonnie & Clyde is ilyen. Remek mesterek által kidolgozott, biztos hatásfokkal operáló mű, tele slágergyanús dalokkal, amelyekben jól ötvöződik a gospel, a country és a kortárs popzene.

Azt mondják, ahhoz, hogy egy ember rendezői (vagy színészi) karrierje jól alakuljon, óriási adag szerencsefaktor is szükséges. A nagy rizikó ellenére téged mégis ez a világ vonz. Miért?
H. M.: Az én hivatásom sok izgalmas találkozást rejt, folyamatosan teret enged a kreativitásnak, rendkívül változatos és a szabadságfaktora is viszonylag nagy. A színpad és a csapathoz tartozás gyerekkorom óta része az életemnek: általános iskolában rendszeresen indultam versmondó versenyeken, alapítottam kocsmazenekart, bölcsészkarosként az Eötvös Collegiumban drámaszínházat is működtetünk az év­folyam­tár­saimmal. A rendezés számomra nem magányos önmegvalósítás, hanem közös működés, együtt­lé­leg­zés egy unikális produkció érdekében. Izgalmas találkozás a kollégákkal és a közönséggel.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor