Interjú Egy gyönyörű álom, ami segít abban, hogy jobbá váljunk 2020-04. szám / Pavlovics Ágota
Miguel de Cervantes klasszikus regényének hőse Don Quijote, a szebb világról álmodó búsképű lovag. Történetéből a Dale Wasserman – Mich Leigh szerzőpáros La Mancha lovagja címen írt musicalt, melynek bemutatója 1965 novemberében volt a washingtoni Square Színházban. 1972- ben nagy sikerű filmfeldolgozás készült, Peter O’Toole és Sophia Loren főszereplésével. Az első európai bemutatót Madridban, a másodikat Londonban tartották, a magyar ősbemutató pedig 1971-ben Budapesten volt, Darvas Ivánnal a címszerepben. Közel öt évtized után a tervek szerint szeptemberben lesz újra látható az előadás, melyet parádés szereposztással mutat be a Budapesti Operettszínház. Örömünkre a darab egyik főszereplőjével, a káprázatos Peller Annával beszélgethettünk.
Március 20-ra tervezték a La Mancha lovagja című musical bemutatóját – amelyben Aldonza szerepét játssza –, ám a koronavírusjárvány miatt egy héttel a premier előtt, ahogy a többi színház, úgy a Budapesti Operettszínház is bezárt. Hogy élte meg ezt a rémes helyzetet?
P. A.: Óriási zuhanás volt, nagyon megviselt, dédelgettük a szerepeinket, és egyszerre csak elvágták ezt a folyamatot, pont a megszületésük előtt. Depressziós napok következtek, legtöbb kollégám így érzett. Egy-két hétig fel voltam húzva, a fejemben folyton pörgött a darab. Iszonyatosan nehéz volt elengedni, de elengedtük. Persze még mindig erősen bennünk él, és nagyon várjuk, hogy tovább dolgozhasson a csapat.
A búsképű lovag történetét az amerikai premier után Európában harmadikként Budapesten mutatták be 1971-ben. Mit gondol, miért kellett a következő fővárosi bemutatóra közel ötven évet várni?
P. A.: Nem tudom, mert a darab üzenete ma is nagyon aktuális. Többek között arról is szól, hogy ha nem értünk egyet valakivel, akkor is el kell, hogy fogadjuk. Ezt a gondolatot is gyönyörűen fogalmazza meg a lovag, amikor azt mondja, megyek, bekötözöm ellenségeim sebeit, mert tisztelnem kell legyőzött ellenségeimet. Mindig kellenek ilyen lovagok, akik tűzön-vízen át jók akarnak lenni. Muszáj ezt az üzenetet átadnunk. Gyerekkoromban naplót írtam, amiből kiderült, hogy már általános iskolásként is két dolgot tartottam fontosnak, az egyik, hogy színésznő akarok lenni, a másik, hogy jó ember. Remélem, jó úton járok, aki ismer, tudja, nem bírom a konfliktust, a feszültséget, ha ilyen helyzetet látok, azonnal megkezdem a békítést.
A budapesti ősbemutatóval kapcsolatban Darvas Iván azt mondta, csak elénekelni tudná, miről szól a lovag története. Mit tud erről az előadásról, és milyennek fogjuk látni most az Operettszínház színpadán?
P. A.: Az 1971-es legendás előadásról csak képeket láttam, de minden fotó nagyon inspirált. Aldonzát Galambos Erzsi játszotta, Sancho pedig Maros Gábor volt, aki örömünkre eljött a sajtótájékoztatónkra, és mesélt a darabról. Őt hallgatni megtisztelő és felemelő érzés volt egyszerre. Ami pedig a mi előadásunkat illeti, modern köntösbe ágyazott változatot fognak látni a nézők, a szöveg azonban változatlan maradt, úgyhogy az élmény ugyanaz lesz. Rám óriási hatással volt a film is, amiben Sophia Loren csodálatosan játszotta el Aldonza Dulcineává való átváltozását.
Apropó Aldonza, mit gondol róla?
P. A.: Aldonza története is azt bizonyítja, hogy a jó és a rossz is bennünk van, és nagyrészt rajtunk múlik, melyiknek adunk teret. A tisztaság benne van akkor is, amikor megismerjük, a környezete által semmire sem becsült, folyton kicsúfolt, megalázott nőként. Nem sír, az évek során megkeményítette a szívét, azt mondja: a gödörben sem sírtam, hol anyám ott felejtett. Szeretne jó lenni, ám mindaddig nem sikerül neki, amíg nem jön egy olyan valaki, aki nem bántja, mi több, meglátja benne a hercegnőt. Don Quijote szavainak hatására megváltozik, ahogy a börtönben is mindenki kicsit jobbá válik, amikor a búsképű lovag rendíthetetlen jóságával, hitével szembesül. | hirdetés
|
|
Don Quijote megható hite a jóságban szívszorító, milyennek látja még őt?
P. A.: Szerintem igazi férfiideál, a legtöbb nő ilyenről álmodik. Olyan, mint az édesapám, akit fantasztikus tisztaság, jóság, segíteni akarás jellemez. Csupa szív ember. Nekem óriási szerencsém van, mert a magánéletemben is ilyen férfit választottam. Meggyőződésem, hogy nagyon sok ilyen karakterre lenne szükség.
A karakterek remekek, a történet megható, a zene pedig egyszerűen mámorító. Nagy boldogság lehet Aldonzát énekelni.
P. A.: A La Mancha lovagjának zenéje megunhatatlan, a dalok gyönyörűek. A bőrünk alá bújnak, és örökké velünk maradnak. És nem csak a legismertebb dalok, az egész musical magával ragadó, csodás zene. Boldog vagyok, hogy Aldonzát alakíthatom, és elénekelhetem a Gödör dalt. Bolba Tamás a zenei vezetőnk, vele dolgoztunk.
Kik a játszó- és alkotótársai a darabban?
P. A.: Nagyszerű csapat vagyunk, régen ismerjük egymást, nagyon szeretünk együtt dolgozni. Hármas szereposztásban játsszuk a darabot, Don Quijote Szabó P. Szilveszter, Németh Attila és Nagy Lóránt, Sancho Kerényi Miklós Máté, Serbán Attila, Sándor Péter, Aldonzát pedig Nádasi Veronikával és Dancs Annamarival játsszuk. Ugyanazt a szerepet mindenki egy kicsit a maga képére formálja, érdemes lesz megnézni, minden szereposztást. Vincze Balázs, a rendező-koreográfus hagyta, hogy mindannyian megvalósítsuk saját ötleteinket. Sokat jelentett a próbák alatt az is, hogy csodálatos kollégánktól, a darabban a kormányzót játszó Dézsy Szabó Gábortól rengeteg segítséget kaptunk. Gábor harminc éve játszotta a darab főszerepét Miskolcon, és mindent tud a darabról. Ő egy igazi tyúkapó. Kerényi Miklós Máté, az egyik Sancho is tele volt jobbnál jobb ötletekkel a próbák során. A jelmezekről azt gondolom, hogy gyönyörűek, és a díszlet is nagyon izgalmas lesz. Röviden: remek csapatmunka eredményeként jön létre az előadás, mindannyian várjuk, hogy megmutathassuk a közönségnek.
|
vissza |
|
| |