RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2020. szeptember 27., vasárnap
Adalbert

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Páros interjú
Önmagunk teljes feladása az igaz szerelemért
2020-06. szám / NAGY KLAUDIA

A Kaposvári Egyetemen diplomáztak színművész szakon, de már egyetemistaként részt vehettek a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház előadásaiban. Most már mindketten a társulat osz­lo­pos tagjai, az új évadban pedig hatalmas kihívás vár rájuk: Shakespeare örök klasszikusában, a
Rómeó és Júliában ők alakítják a két tragikus sorsú fiatal szerelmest. A 2020/2021-es évad első nagy­szín­padi bemutatóját Vidnyánszky Attila rendezi. A Nemzeti Színház két fiatal színművészével, Szász Júliával és Herczegh Péterrel a darabbal kapcsolatos élményeikről, érzéseikről beszélgettünk.

Milyen érzés volt, amikor megtudtátok, hogy ti alakítjátok a két fő­sze­repet?
Sz. J.: Meglepődtem, de nagyon örültem neki. Izgatott is lettem, mivel ez egy óriási kihívás, mégiscsak egy nagyon ismert darab, amely bi­zo­nyos elvárást támaszt a színészek felé.
H. P.: Nem gondoltam volna, hogy én leszek Rómeó, boldog voltam, ugyan­ak­kor bennem is van egy kis feszültség, hogy sikerüljön megug­rani.

Játszottatok már együtt a Nemzetiben?
H. P.: Igen is, meg nem is. Játszottunk közös darabban, de nem volt közös jelenetünk.
Sz. J.: A Spirit Színházban dolgoztunk együtt a Karamazov fivérekben, amit Nagy Márk rendezett, de ott is nagyon minimális kontaktusunk volt.
H. P.: Csak ki kellett vinnem Julit a színpadról.

Hisztek benne, hogy létezik szerelem első látásra?
H. P.: Mivel mások, ismerőseim mondják, hogy igen, átélték, szerintem létezik. De én nem tapasztaltam, velem még nem történt meg.
Sz. J.: Szerintem az első találkozás alkalmával két ember között létrejöhet egy nagyon erős vonzalom vagy szimpátia, de ahhoz, hogy ez valódi szerelemmé érjen, úgy gondolom, el kell telnie valamennyi együtt töltött időnek. De alapvetően hiszek benne, igen.

Van olyan régebbi Rómeó és Júlia előadás vagy film, amely meghatározó élmény számotokra?
Sz. J.: Színházban soha nem láttam, az egyetemre való felvételi alatt a harmadrostán kellett egy-két jelenetet előadnunk, viszont a Zeffirelli-filmet többször is megnéztem, nagyon szeretem, illetve láttam a Baz Luhrmann-féle új változatot is. Szóval inkább filmélményeim vannak.
H. P.: Pár éve ifjabb Vidnyánszky Attila rendezett egy vizsgaelőadást, amelyben mi fiúk felváltva játszottuk Rómeó szerepét, a lányok pedig Júliáét, elképesztően jó élmény volt. Ha a Rómeó és Júliára gondolok, ennek az előadásnak az érzései, hangulata jut eszembe.
hirdetés

Vidnyánszky Attila színházi nyelve eltérő a megszokottól, költői színház, mindemellett igazi komplex élmény. Az ember tragédiájában a színpad folyamatos mozgásban van, a Rocco és fivérei című darab bemutatója előtt bokszleckéket kellett venniük a színészeknek. Lehet már sejteni, milyen lesz a Rómeó és Júlia?
Sz. J.: Valószínűleg szimultán fog történni sok minden, amihez nagyon erős koncentráció kell mind a színészek, mind a nézők részéről. A zene is erőteljes hangsúlyt fog kapni. Hagyományszerű, hogy a harmadéves kaposvári osztály feljön a Nemzeti Színházba, és részt vesznek egy darabban. Korábban a mi osztályunk, a Cserhalmi-osztály is így szerepelt a Bánk bán című előadásban, amikor harmadévesek vol­tunk.
H. P.: Ráadásul a kaposvári Uray-osztály nagyon erős mozgásban, úgy képzelem, hogy ezt Attila be fogja építeni az előadásba. Most lesz egy fotózásunk, és ezek a fotók valószínűleg már tükrözni fogják az elő­a­dás stílusát, hangulatát.

Miért érdemes újra elővenni Shakespeare művét 2020-ban?
H. P.: Az alaptémája a szerelem, a teljes odaadás a másik emberért, önmagunk teljes feladása a másikért.
Sz. J.: Örök érvényű a mondanivalója. Például a családok közötti gyűlölködést vajon a fiatalok közötti sze­re­lem meg tudja változtatni? Nem véletlenül a legtöbbet játszott darab, hiszen állandóan érvényes problémákat feszeget.

Hogy éltétek meg, amikor március közepén a veszélyhelyzet miatt teljesen le kellett állnia a színháznak?
Sz. J.: Két nappal a bemutató előtt kellett abbahagynunk a Forró mezők próbáját, még lett volna egy házi főpróba aznap, amikor kijött a rendelet. De az igazgató úr hazaküldött, mert épp nagyon beteg voltam. Pont azt éreztem, hogy annyira elfáradtam, és lebetegedtem, hogy most meg kellene állni, jó lenne egy-két hét pihenő, így a szakdolgozatomat is meg tudom írni. Valóra is vált, csak nem gondoltam, hogy az egész világ megáll.
H. P.: Az elején nehéz volt, főleg azért, mert én is próbáltam, amit szintén le kellett állítani. Hazamentem Solymárra, ahol a családom lakik. A legrosszabb az volt, hogy nem lehetett tudni, mikor lesz vége, mennyi időt kell otthon tölteni. Ez viselt meg. Amint kiderült, hogy vissza lehet jönni, onnantól már minden a helyére került. De végre több időt tudtam tölteni a családommal, amire régen nem volt ennyi lehetőség.

Az enyhítések után újraindult a munka, miben próbáltok jelenleg?
Sz. J.: Szilágyi Andor Leánder és Lenszirom című mesedarabját próbálom Márkó Eszter rendezésében, amelyben Csibecsőrt alakítom, szeptemberben mutatjuk be a Gobbi Hilda Színpadon.
H. P.: A kassai polgárokban játszom az Első fejszést és Zakariást, amely a Gyulai Várszínházban fog debütálni augusztus 16-án a Márai Sándor Napok keretében. Ősszel pedig a Kaszás Attila Teremben fogjuk tovább játszani.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor