RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2020. november 27., péntek
Virgil

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Savanyú uborka helyett édes, tejszínes eper
2020-08. szám / Pavlovics Ágota

A Vidám Színpad 2013 óta új helyszínen, az óbudai EuroCenterben kialakított színházteremben várja közönségét. Böröndi Tamást nem könnyű zavarba hozni, ha a hivatásáról van szó, a szí­né­szet mellett díszlet- és jelmeztervezéssel, valamint koreográfiakészítéssel is foglalkozik, végül, de
egyáltalán nem utolsósorban sikeres színházat vezet. Azon kevesek közé tartozik, akik nem ismernek lehetetlent. Böröndi Tamással az esténként 440 nézőt szórakoztató, 70. születésnapját ünneplő Vidám Színpad következő évadáról és sok minden másról is beszélgettünk.

Régen nem volt olyan fontos a humor gyógyító ereje, mint most a ko­ro­na­vírusjárvány és a járvány okozta gazdasági világválság idején. Mikor indul a Vidám Színpad 2020/21-es évada?
B. T.: Március 7-én játszottunk utoljára, Vaszary Gábor Bubus című műve volt műsoron, és két héttel későbbre terveztük a Szömörce, az eszement falu című darab premierjét. Remek formában voltunk, beért a munkánk, telt házakkal játszottunk, aztán egyik pillanatról a másikra légüres térben találtuk magunkat. Kellemes meglepetés volt, hogy a közönségünk – a mielőbbi folytatás reményében – nem váltotta vissza a jegyét. Szeptember közepén kezdünk játszani, a bérleteinket pedig decemberig hosszabbítottuk meg. Szirmai Klári művészeti titkár vezetésével azon dolgozik egy csapat, hogy minden nézőnknek három lehetőséget tudjunk felajánlani az elmaradt előadások pótlására. A feladat nem könnyű, 20-23 előadást kell pótolnunk, ráadásul ugyanazokra a helyekre, ahova a jegyek szóltak. Persze eddig sem tétlenkedtünk, a kényszerű karantén alatt folyamatosan azon törtem a fejemet, hogy tudnánk meghálálni a saját eszközeinkkel a veszélyhelyzet idején áldozatos munkát végzett egészségügyi és szociális dolgozóknak mindazt, amit tettek. Arra jutottam, legjobb, ha azt adjuk, amihez értünk, és „Vírusölők vidám estéje” címmel vendégül látjuk őket több előadásunkon. A szociális érzékenység egyébként is jellemző ránk, mások mellett támogatjuk a Nagycsaládosok Országos Egyesületét, a Baptista Szeretetszolgálatot, a Cerny Alapítványt, és voltam már Mikulás is egy sérült gyerekek számára szervezett ünnepségünkön.

Visszatérve a küszöbön álló évadhoz, repertoárjuk igen gazdag, mindent meg tudnak tartani belőle?
B. T.: Szerencsére kaptunk támogatást az Emberi Erőforrások Minisztériumától az Elektronikus Pályázatkezelési és Együttműködési Rendszeren keresztül beadott pályázatunkra, így folytathatjuk korábbi gyakorlatunkat, játsszuk tovább a repertoáron lévő darabjainkat, és új bemutatókat is tervezünk. 2013-as indulásunk óta egyetlen darabot, az Ön is lehet gyilkos című bűnügyi komédiát vettük le a műsorról, de azt gondolom, fel lehetne újítani, mert évekig óriási siker volt, és még most is keresik a nézők. Minden évadban két premierünk van, de a 2020/21-es évadban három lesz. A bemutatók a Hyppolit a lakáj, valamint a Furcsa pár, utóbbi főszerepeit Straub Dezsővel játsszuk, és Márton András rendezi, új szereposztásban mutatjuk be a Fel is út, le is út! című darabunkat, így ezt is tekinthetjük premiernek. Egyértelmű, hogy szükség van a műfajunkra, mert az emberekben erős a vágy arra, hogy elfelejtsék a hétköznapi gondjaikat. Meggyőződésem, hogy a vígjátékokat csak shakespeare-i színvonalon szabad játszani, mi pedig nagyon komolyan vesszük a színpadi játékot. Mindez nem jelenti azt, hogy kényelmesen ülök a székemben, ébernek kell lenni, folyamatosan keresem az új darabokat, és nagyon sok ajánlatot kapok a szerzői jogokat kezelő ügynökségektől is. Rengeteg az olvasnivalóm, elsősorban olyan darabokat keresek, amelyek néhány színésszel bemutathatók, hogy tudjunk utazni velük, és persze újabb zenés darabokat is szeretnék.

A gyerekeknek készült előadások bővülnek az évadban?
B. T.: A gyerekdarabok számomra szívügyek, minden hónapban legalább két előadásunk van családoknak, gyerekeknek. Megtudtam, hogy olykor a szülők gyerekek nélkül is megnézik a darabokat, mert annyira tetszik nekik. A felnőtt előadásokhoz hasonlóan folyamatosan keresem az interaktív gyerekelőadásokat, hogy bővíteni tudjuk a repertoárt.

A misztikusnak tartott hetedik év végére a szakma véleménye szerint megmentett egy műfajt, nem is akárhogy, a színházról az a hír járja, hogy a hangulat családias, a művészek szeretnek itt játszani. Hogy csinálta?
B. T.: Gyakran hallom én is a nálunk fellépő 65 színész valamelyikétől, hogy nagyon szeretnek itt játszani, mert jó a hangulat. A nagy öregek, mint például Reviczky Gábor, Esztergályos Cecília, Harsányi Gábor vagy Márton András mellett egyre több a fiatal színész a csapatban. Állandóan keresem a tehetséges fiatalokat, és már 6-8 közülük játszik is nálunk. Sokat játszom én is Straub Dezsővel és a feleségemmel, Götz Annával, és ez a közös játék mindannyiunk számára megunhatatlan örömforrás. Fontos, hogy szeretik egymást a kollégák és persze az is, hogy a nézők szeretnek bennünket. Amikor hét végén kimegyek az óbudai piacra, mindig kapok néhány jó szót, simogatást, amit nagyra értékelek. Ahogy azt is elképesztőnek tartom, hogy Sopronból, Szegedről, Debrecenből is jönnek az előadásainkra, sőt még Szlovákiából is gyakran érkeznek autóbusszal nézők.
hirdetés


Utóbbi tény azért is érdekes, mert a Vidám Színpadnak nincs közönségszervező irodája.
B. T.: Eljutott a hírünk sokakhoz, ennek köszönhetjük, hogy messziről is eljönnek hozzánk. Büsz­ke vagyok rá, ahogy arra is, hogy a mi közönségünk elmondja a véleményét az előadásainkról az általunk összeállított kérdőívek kitöltésével. Olykor nagyon tanulságosak ezek az információk, például személyes kedvencem Philip King Futóbolondok című vígjátéka, ami a legrégebben bemutatott darabjaink között van, és kevésbé figyeltek föl rá visszajáró nézőink, mégis akik megnézik, kedvencként jelölik meg kérdőívünkön.

Aminek viszont széles körben elterjedt a híre, igazi unikum, a színházi meglepetés köszöntésekre gon­do­lok. Hogy kezdődött?
B. T.: Egy kedves barátom elmondta, hogy a házassági évfordulójuk alkalmából szeretné újra megkérni a felesége kezét. Megkérdezett, megtehetné-e nálunk a színpadon. Beleegyeztem, és az előadás végén, még a közönség jelenlétében a színpadon letérdelt, és újra megkérte a felesége kezét. Olyan jól sikerült ez az este, hogy cunamit indított el, születésnap, házassági évforduló és egyéb jeles alkalmak cunamiját. Azt hiszem, ilyen csak nálunk van, és mára bátran hagyománynak nevezhetjük. Ahogy hagyomány a szil­vesz­te­ri programunk is, amit a Vidám színpados idők gyakorlatából fejlesztettem tovább. A Vidámon a szilveszteri műsor kabarétréfákból, vicces jelenetekből állt, és mi is ezt a gyakorlatot vittük tovább néhány évig, az alkalomhoz illő csillogó-villogó díszletek között, aztán rájöttem, a legnépszerűbb darabunkkal tudunk mégis a legtöbb örömet szerezni szilveszterkor a nézőknek, így mindig a legújabb sikerdarabot játsszuk aznap.

Apropó, csillogó-villogó díszletek. Hogy osztották fel a feladatokat Straub Dezső művészeti vezetővel, aki rendez, ön pedig a díszlet- és jelmeztervezésben, valamint a koreográfiakészítésben vesz részt?
B. T.: Dezső zseniálisan ír, rengeteg poént talál ki, akkor is, ha nem ő rendezi a darabot. Nekem pedig van egy erős zenés-táncos múltam, ráadásul az életem egy szakaszában rendezvényszervezőként dolgoztam, amikor megtanultam mindent egyben látni. Színházi emberként tudtam, hogy rangos ünnepi ren­dez­vé­nyeken hogyan tudom elkápráztatni a megrendelőket, a szakmán belüli kapcsolati hálómnak köszönhetően pedig olyan operai díszleteket és jelmezeket kaptam kölcsön – mint például a Parasztbecsület temploma vagy a Don Carlos kandeláberei –, amelyek felhasználásával túlzás nélkül lélegzetelállító produkciók születtek. Én találtam ki például azt, hogy Koko és ír bokszoló ellenfelének meccse előtt a ringben a legendás méhkeréki táncok és az ír sztepptánc mérkőzzön meg egymással. Számomra nincs lehetetlen. A mai napig nagy hasznomra vannak a rendezvényszervezőként szerezett tapasztalataim itt a színházban is. Az ízlésvilág és igényesség, amiben mozogtam, szerencsére itt is működik. A látványhoz szorosan kapcsolódó újdonság, hogy most nyáron sok praktikus színpadtechnikai újítást hajtottunk végre, és megújult a fénytechnikánk is. A hangtechnikánkat pedig egy neves szakember állította be, aki tőlünk egye­nesen Las Vegasba utazott dolgozni.

Mai folyton sopánkodó világunkban savanyú uborka helyett édes, tejszínes eper mindaz, amit csinálnak. Honnan meríti hozzá a muníciót?
B. T.: Nem akarok önmegvalósítani, mi szolgáltatunk. A közönség igényének szeretnénk megfelelni, azt akarjuk, hogy jól érezze magát nálunk. A néző pedig nagyon hálás, ha kitaláljuk, hogy mit szeretne. Sokat számít az ösztönösség és a szeretet is, de a már említett ízlésvilág a meghatározó.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor