RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. január 27., szerda
Angelika

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Felvilágosult, humanista, hívő ember”
2020-12. szám / Nagy Klaudia

Blaskó Péter Magyarország egyik színészóriása. Pályafutása során eljátszotta a drámairodalom nagy alakjait, számtalan játék- és tévéfilm szereplője, de nívós sorozatokban is láthattuk a kö­zelmúltban. 2002 óta a Nemzeti Színház társulati tagja, ahol olyan, a szakma és közönség által is
elismert előadásokban játszott, mint a Bánk bán, A Mester és Margarita, a Buborékok, a Lear király vagy A fösvény. A kassai polgárok után legközelebbi bemutatója a Rómeó és Júlia, amelyben a törhetetlen hitű Lőrinc barátot alakítja. A Kossuth-díjas színművésszel legújabb szerepéről beszélgettünk.

Mitől ennyire időtálló ez a szerelmi történet?
B. P.: Klasszikus mű az emberi kapcsolatokról, a fellobbanó szen­ve­dély­ről, a családok harcáról, az ellentétekről és az ennek áldozatául eső szerelemről, amely tragédiába fordul. Attól időtálló, hogy magáról az emberről szól, ami mindig érdekelni fogja a nézőt. Nem sok vál­to­zás történik az emberi kapcsolatrendszerben, az emberi lélekben, és ennek a lényegét sikerült megfognia Shakespeare-nek, Moliére-nek és a többi nagy klasszikus szerzőnek, és ez örök érvényű.

Klasszikus vagy korszerű előadásra számíthatunk?
B. P.: Egy előadás mindig korszerű, ha 21. századi vérkeringéssel, gon­do­la­tisággal játszanak a színészek és alkot egy rendező. Így a saját korát tudja kifejezni a klasszikus drámával. Nem feltétlenül csak attól lesz mai, hogy mobiltelefonnal beszélnek, vagy mindenki farmerban jár. Akkor korszerű egy előadás, ha a mai idegrendszert, a mai szenvedélyeket és a mai ember ritmusát fejezi ki.

A fiatal nézők is könnyen azonosulni tudnak majd a szereplőkkel.
B. P.: A Rómeó és Júlia róluk szól, az ő ártatlanságukról, a fiatal korral járó vakmerőségről, bátorságról, a szerelem hatalmáról. Nem tehetnek a családjaik közt dúló harcról, ők a Montague-k és a Capuletek áldozatai. A közöttük lévő ellentétek is nagyon aktuálisak. Olyan kettészakadt országban élünk, hogy ennél nem is lehetne hasonlatosabb a Montague-k és Capuletek világa. Ezt az ellentétet bizonyos előadások politikai nézetek ütköztetésére is fel szokták használni, amit én nem kedvelek. Nem kell ennyire kifacsarni. Bízni kell a shakespeare-i szövegben, hogy bárki számára érthető lesz, aki 2021-ben megnézi a Rómeó és Júliát.

Vidnyánszky Attila mindig monumentális látványvilágot álmodik meg az előadásaihoz. Így lesz a Rómeó és Júliánál is?
B. P.: A látványvilág elrugaszkodik a megszokott ábrázolástól, a jelmezek is inkább szürreálisan szépek, ez a korszerűsítés elfogadható, belefér, nem erőszakolja meg sem a látványt, sem a tartalmat. Vid­nyánszky Attila rendezéseiben egységes színházi világot alkot a színészi játék, a képi világ és a zene. Összművészeti színházat hoz létre, ennek az úgynevezett költői színháznak lesz egy reprezentatív darabja a Rómeó és Júlia.
hirdetés

Az előadásban Lőrinc barátot alakítja, akinek nemesek a szándékai, és rendíthetetlenül hisz abban, hogy a fiatalokat egymásnak szánta a sors.
B. P.: Lőrinc barát Verona nagyon megbecsült és szeretett embere. Ő a két fiatal lelki vezetője, gyóntatója, ezáltal a bizalmasuk is. Ha történik valami, azonnal hozzá futnak megoldásért. Remélik, hogy böl­cses­sége, tapasztalata, szeretete megoldást talál ezekre a szörnyű problémákra. Mert az szörnyű, hogy a friss szerelem megöli a testvért. Lőrinc barát a maga módján megpróbál segíteni, sőt, még az is eszébe jut, hogy ezzel a segítséggel, áthágva bizonyos szabályokat, titokban összeadja őket, hátha sikerül a hosszú konfliktust rendbe hozni a két család között. El is mondja: „E nász, ha meglesz, tán szerencse lesz, a két családnak békülést szerez”. Egyébként ő az akkori kor füves embere is. Szereti, ismeri a természetet, és összegyűjti azokat az anyagokat, amikből tudós módjára különleges szereket, italokat készít. Egy fel­vi­lá­gosult, humanista, hívő ember, aki a hite által is segíteni szeretne. Van egy furcsa hasonlóság a darabban a mával: a fontos levél nem jut el a száműzött Rómeóhoz, mert Mantovában is tombol a járvány. Nem a koronavírus, hanem a pestis. Emiatt Lőrinc barát jószándékú terve dugába dől és tragédiához vezet.

Mészöly Dezső fordításában kerül színpadra a darab. A különösen szépen beszélő magyar színészek közé tartozik, a szöveg kihívást jelent az ön számára?
B. P.: Mészöly remekül lefordította, a ma emberének is abszolút érthető, nem kell „leporolni”. Ha a színész jól át tudja adni a mondatokban rejlő szépséget és költészetet, akkor a nézőknek is gyönyörűséget szerez.

A Csongor és Tündében nyújtott alakítása jutott eszembe, ahol csodálatosan átadta a Tudós monológját.
B. P.: Ugyanez a nehézsége, mert a Csongor és Tünde is verses szöveg, figyelni kell a ritmusára is. Annak idején Major Tamás rendezte Miskolcon a Tartuffe-öt, ami szintén verses szöveg, Vas István fordításában játszottuk. Figyelmeztetett rá próba közben, hogy „Péter, ne kapkodja a sorok végén a levegőt, mert megtöri az értelmét, elveszítjük a gondolatot. Lehet, hogy a gondolat két és fél sor, amit egy ívben kell összefogni. Ez házi feladat, otthon gyakorolja ki, mint a nagy zongoristák a koncertelőadásaikat. Ott vegyen levegőt, ahol a gondolatnak vége van, és még a rímekre is ügyeljen!” Sok nehézség van a verses szöveggel, de ezzel érdemes foglalkozni, törődni, mert amikor eljut az ember a sok gyakorlás árán az értelmezett, könnyed szövegmondáshoz, akkor érzi igazán a nézői reakciókból, hogy jól teljesítette a dolgát.






vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor