RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. május 27., szombat
Hella

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Debrecen nagyon élhető város
2014-09. szám / Szepesi Krisztina

Mészáros Tibor 2006-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, első útja Debrecenbe vezetett, és azóta is a Csokonai Színház színpadát koptatja. Ebben az évadban új szerepkörben is bemutatkozik, hiszen Istent a falra festeni címmel darabot írt, melyet meg is rendez.

Nyolc éve vagy a színház tagja, és úgy tűnik, nem is tervezel vál­toz­tat­ni, miközben az osztálytársaid nagy része, akikkel oda szerződtél, már rég továbbállt.
M. T.: Amikor a többiek eljöttek Horváth Csabával, nehéz döntés állt előttem, mert ott volt Vidnyánszky Attila színháza, ami egy színész számára teljes mértékben élhető és követhető irányzat, és Horváth Csabáé, amit azóta is nagy szeretettel nézek. És bár hiányzik a Horváth Csaba-féle színház is, a döntésemet nem kellett megbánnom, mert nagyon sok jó dolgot kaptam az életemben azoktól, akikkel Debrecenben maradtam. Városválasztás tekintetében viszont sohasem voltam Budapest-centrikus, engem Debrecen teljesen kielégít. Nagyon élhető város, a pályám pedig úgy alakult, hogy minden évben adódik lehetőségem máshol is játszani, ahonnan nagyon jó új impulzusokkal visszatérni egy olyan közegbe, ahol az élményeket megoszthatom a többiekkel.

A Nemzeti Színházban Gombrowicz Operettjét próbálod Vidnyánszkyval, vagyis olyan ez, mintha el se mentél volna Debrecenből…
M. T.: De közben itt is vannak olyan emberek, akikkel még soha nem dolgoztam, vagy már nagyon régen. Schnell Ádámmal például még két mondatom volt stúdiósként, s nagy élmény volt, amikor előadást hoztunk fel Debrecenből, és megnézett, aztán most együtt is dolgozhatunk. Olyan jó az egykor rajongott színész mellett megismerni az embert, de ugyanilyen jó élmény az egyetemen utánam végzettekkel találkozni. És persze Szűcs Nellivel és Bakos-Kiss Gáborral egy truppot alkotunk az előadásban, ami pedig hazai pálya.

Debrecenben viszont változtak a dolgok, hiszen egy éve Ráckevei Anna az igazgató Gemza Péter művészeti vezetésével.
M. T.: Szerencsés dolog, hogy előbb tudhattam barátomnak Annát és Pétert, mint hogy a főnökeim lettek volna. A viszonyunk ettől sokkal egészségesebb, ami nagyon fontos számomra, de már Vidnyánszky Attila igazgatása alatt is családias volt a hangulat. Annának és Péternek szándéka is volt, hogy a megmaradt csapattal és energiákkal dolgozzanak tovább, vagyis nem forradalmat akartak csinálni, hanem fölvenni egy fonalat, és ahhoz hozzáfűzni új színeket, ami mindig izgalmas.

Egyébként is azt mondtad, hogy majdnem mindent szeretsz játszani.
M. T.: Az irányultság nem darabcentrikus, mert szinte mindegy, mit csinálunk, ha egyet gondolunk róla. Játszottuk például a Csárdáskirálynőt, amiben Bóni voltam, megszakadtam bele, ömlött rólam a víz, de imádtam, mert célja volt az előadásnak, és nem csak arról szólt, hogy énekeljünk, táncoljunk estéről estére. A kezdeti vágy mindig az, hogy az ember keresgéljen magában, és amit megtalált, megmutassa a nézőnek. A legjobb, amikor azt érzem, ilyen még nem volt, milyen nehéz, és keresem, hogyan menjek neki. De ha megtalálom, az nagyon boldogító, felszabadító érzés, és a néző számára is nagyobb az élmény.
hirdetés

És közben íróként és rendezőként is elkezdtél keresgélni.
M. T.: Mindettől függetlenül sem író, sem pedig rendező nem vagyok. Inkább csak elindult bennem a vágy az írásra, és megkaptam a lehetőséget, hogy elmondjam, amit gondolok egy nagyon remek kis csapattal. Csak reménykedem, hogy nem „megrendezni” fogom őket, hanem át tudom nekik adni a gondolataimat, amit ők aztán tovább tudnak adni a nézőknek. Nagy élmény, hogy a kollégák milyen szeretettel fogadnak mindent, amihez hozzátartozik, hogy nagyon szerettem volna – és úgy tűnik, sikerült is – jól felkészülni.

Hagysz valamit a színészekre is?
M. T.: Nem tagadhatom, színészként is jellemző rám, hogy nagyon határozott elképzeléseim vannak, melyeket szeretek elég határozottan képviselni. És igaz, hogy most is nagyon sok minden pontosan megvan a fejemben, de építő jellegű, jó vitákkal indult az Istent a falra festeni próbafolyamata, és érdekes, új gondolatok is felvetődtek a többiek részéről.

Tar Sándor A mi utcánk című regénye inkább csak ihletet adott a darabodhoz?
M. T.: A viszonylag megsüllyedt lelkek világát, amit Tar Sándor tudott és ismert, nagyon érzékletesen írja le síró-kacagtató humorral és mélységekkel, de ez inkább egy festmény, amit nézegetünk. Egy állapot, ami kiindulási helyzet egy darabhoz, hogy elgondoljam, milyen az, ha ezek a végállapotban lévő emberek esélyt kapnak, vagy azt gondolják, hogy tudnak valamit tenni a saját sorsukért. Megpróbáljuk kitágítani a határokat, megkeresni, hol van ezek mögött az ember, megvan-e még bennük az ember egyáltalán, aki nemcsak éli az életét, hanem vannak még fájdalmai, vágyai. Hogy van-e remény és hit ebben a szinte élet ellen működő életben.

A szeptember 26-i bemutató után újabb monodrámára készülsz.
M. T.: Valére Novarinának, akinek korábban a Képzeletbeli operettjét mutattuk be, van egy szövege, egy hosszú levél. Ebből készül előadás, de kerülném a monodráma kifejezést, különösen amióta eljátszhattam Beckett Első szerelmét, amely egy nagyon zárt világú ember története, aki kiadja magából, ami benne rejtőzik. Ez pedig minimum két szereplő a nézővel együtt. Ha pedig kétszázan jönnek, akkor kétszázegy szereplő, mert mindenkinek mást mond, és mindenkit másként tud megszólítani. Ezért fogalmaznék inkább úgy, hogy ez egy „kicsit egyoldalú beszélgetés”, és remélem, Novarinával sikerül elérnünk, hogy tényleg beszélgetés legyen. Párizsban kezdjük az alapozást, mert egyszerűbb nekem kimenni, mint megszervezni, hogy ide jöjjön, aztán Debrecenben fejezzük be a munkát. Az évad második felében pedig Rusznyák Gáborral dolgozunk majd A Mester és Margaritában, majd Méhes Lászlóval próbáljuk A chioggiai csetepatét. Ezek is olyan előadások, amikben az ember legalább életében egyszer szeretne színészként részt venni.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor