RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. március 26., vasárnap
Emánuel

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Sikerült nagyon komoly eredményeket elérni
2014-12. szám / Szepesi Krisztina

Bolvári-Takács Gábor 2012 óta a Honvéd Együttes ügyvezető igazgatója. Rengeteg tervvel indult, melyek közül sokat már két év alatt megvalósított, de várnak még rá feladatok a jövőben is, miközben hazai és nemzetközi szervezetek munkájában is tevékenyen vesz részt.

Ritka ma Magyarországon, hogy elméleti szakember vezessen egy mű­vé­sze­ti együttest.
B.-T. G.: Azért a színház- és zenetörténetből tudnék példákat mon­da­ni, de méltatlan lenne ilyen nagy emberekhez hasonlítani magam. Az azonban biztos, hogy mivel párhuzamosan végeztem a bölcsészkart és a jogi egyetemet, már annak idején kétfajta gondolkodásmódot ta­nul­tam, amit eddig is szerencsésen tudtam ötvözni a mun­ka­hely­vá­lasz­tá­sok­nál. Azt gondolom, egy intézmény működtetésében el­ső­sor­ban az igazgatási, szervezési szempontok a fontosak, de a profil meg­ér­té­sében és az emberekkel való bánásmódban a humán látásmód valóban előnyt jelent.

Rengeteg nemzetközi és hazai művészeti szervezetben is részt vesz, ahol szükség lehet olyanra, aki nem csak művészi szempontból közelíti meg a kérdéseket.
B.-T. G.: Könnyebb mások gondolatmenetéhez és személyéhez kapcsolódást találni, ha van közös vonásunk szakmailag, miközben az is szerencsés, ha olyanok vesznek részt a vezetésben, akik képesek mindemellett gyorsan átlátni a feladatokat, és nem elmerülve a részletekben döntést hozni. A konkrét feladatok elérésében persze soha nem lehetünk elégedettek, de azt gondolom, ilyen típusú vezetői ta­pasz­ta­la­tok­kal és elméleti háttérrel elő lehet segíteni azt is, hogy csapatmunkában más intézményvezetőkkel is közös nevezőre jussunk. A Táncszövetség elnökségében például, ahol felügyelőbizottsági tag vagyok, nagyon ütőképes csapat jött össze.

Kézenfekvő választás volt a kétkarú Honvéd Együttes?
B.-T. G.: Mindkét területen tájékozott voltam, hiszen 8 éven át igazgattam a Matáv Zenekart, a másik bázisom pedig 1993 óta a Magyar Táncművészeti Főiskola, ahol voltam főtitkár és oktató is. Nyugodtan kijelenthetem, nincs ma Magyarországon még egy olyan intézmény, ahol ez a két tényező ilyen erőteljes lenne, mint a Honvéd Együttes Férfikarában és Táncegyüttesében, illetve a karok műsorpolitikájának összekapcsolódásában.

Jövőre lejáró mandátuma után újra megpályázza a posztot, vagyis a kezdetektől hosszabb távon gon­dol­ko­dott, többek közt új kinevezésekkel.
B.-T. G.: Zsuráfszky Zoltán a Magyar Nemzeti Táncegyüttes és Strausz Kálmán a Honvéd Férfikar élén két olyan kiváló képességű művészszemélyiség, akiknél egy percig nem volt kérdés, hogy ők-e erre a legalkalmasabbak. Ezután az első és legfontosabb feladatom az volt, hogy olyan kiszolgáló és támogató menedzsmentet állítsak fel, amely abszolút a művészi munkát segíti elő. Mert örök vita, hogy a művészek vannak-e értünk vagy fordítva, de én úgy gondolom, természetesen a művészek az elsődlegesek. Azt pedig számos, néha apróságnak tűnő közérzetjavító intézkedés bevezetésével tudtunk elérni, hogy minden kolléga érezze a fontosságát, talán a legfontosabb a bérek emelése volt, amit egy ez évi 50 milliós többlettámogatással tudtunk megvalósítani. Ezen kívül pedig a Magyar Honvédséggel és a Honvédelmi Minisztériummal fennálló együttműködést is pontos keretek közé szorítottuk. Így mostanra egyeztetni tudtuk a nagyon komoly hazai és nemzetközi fellépésekkel a honvédségi kötelezettségeinket, ami fontos volt a magas minőség szempontjából, hiszen a nemzeti minősítés nagyon nagy felelősséggel jár. A jövőben szeretném folyamatosan javítani a munkafeltételeket, és kiemelt fontosságú feladatnak tartom a saját színházterem létesítését. Mert bár az együttes világéletében utazó társulat volt, amihez van már megfelelő műszaki stábunk, szállítási részlegünk és az emberek is megszokták, az mégis óriási hátrány, hogy a premier után egy darab kijátszását csak úgy tudjuk megoldani, ha saját pénzen bérelünk helyszínt.
hirdetés

Beszélt az intézmény két karának összekapcsolódásáról, ami talán azért is működőképes, mert szinte egyáltalán nincs fluktuáció, így talán mondhatjuk: családias a hangulat.
B.-T. G.: A tánckarban valóban akad több házaspár és a kórusban is vannak, akik 20 vagy akár 30 éve tagok. A repertoáron lévő táncelőadásokban gyakran működnek közre kórustagok, de van olyan is, hogy egy alkalmi eseményre úgy állítjuk össze a műsort, hogy abban Táncegyüttes és a Férfikar is szerephez jusson, máskor pedig eleve úgy készül új produkció, hogy a karok számára ugyanazt a nyersanyagot tekintjük bázisnak. Erre jó példa az első világháború centenáriumára készült előadás, mely öt kortárs zeneszerző műveire épül, ahol a rövid darabok egy részében szimfonikus zenekar kísér, máskor a Férfikar, néhány esetben pedig Zsuráfszky Zoltán készít koreográfiát. Az együttműködő partnereink is figyelembe veszik, hogy kétkarú intézmény vagyunk, így például az Operában és a Nemzeti Színházban ugyanúgy közreműködnek a kórustagok, mint a táncosaink. Szerencsére a hétköznapokban is megvan az összhang, hiszen a nagy eseményeket is együtt ünnepli az együttes.

Ha pedig új produkciókról esik szó, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében decemberben indul a Férfikar bérlete.
B.-T. G.: Nagyon fontos része volt a pályázatomnak, hogy hozzuk vissza az önálló bérletet akkor is, ha egyelőre nincs saját helyünk. A Férfikar első koncertjének címe Elfelejtett remekművek, és tavasszal két további előadás lesz. Február 20-án bemutatják az 1955-ös Fábri Zoltán-film alapján készült Körhinta című előadást Vidnyánszky Attila rendezésében, Zsuráfszky Zoltán társrendezői és Vincze Zsuzsa dramaturgi közreműködésével a Nemzeti Színházban, melyben a Táncegyüttes vesz részt. A Férfikar szintén februárban a Pesti Vigadó fennállásának 150 éves évfordulóját köszöntő rendezvénysorozatban lép fel magyar művekkel. Fontos, hogy a Férfikar új műveiről lemezfelvételt is készítünk, a Táncegyüttes esetében pedig az országos továbbjátszás a fő szempont.

Úgy tűnik, meglepően gördülékenyen megy a munka.
B.-T. G.: Azt gondolom, valóban sikerült nagyon komoly eredményeket elérni, amiben nagy szerepet játszott, hogy nem emlékszem olyan esetre az elmúlt két és fél évben, amikor stratégiai kérdésekben a karigazgató, a művészeti vezető és köztem bármiféle vita lett volna.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor