RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. július 26., szerda
Anna, Anikó

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Újdonságok a Trafóban
2015-09. szám / Szepesi Krisztina

Három évvel ezelőtt, amikor Nagy József lett a Trafó új vezetője, szinte azonnal visszahívta a Kor­társ Művészetek Háza alapítóját és korábbi igazgatóját, Szabó Györgyöt, hogy együtt folytassák a munkát. A Trafó operatív igazgatója arról mesél, hogyan definiálják újra az intézményt, és milyen újdonságokkal várják a régi és új közönséget.

Tavaly azt nyilatkoztad, hogy újra kell definiálni az intézményt.
Sz. Gy.: Nagy Józsival közösen igazából minden évben visszalépünk az alapkérdéshez, vagyis hogy mi a Trafó, és ehhez képest döntünk arról, hogy előbbre tudunk-e lépni, vagy esetleg elmozduljunk-e egy másik irányba. Jelenleg három eléggé meghatározó, befutott színházi formáció dolgozik nálunk, ez ad egyfajta bevételi stabilitást. Így erre a sze­zon­ra az a válaszunk, ha a definíciót kérdezed, ami januári NEXTFESZT-en is megerősödött bennünk, hogy minél jobban in­vesz­tál­junk a fia­ta­lok­ba. A másik egy kísérletibb irány, amire majd a jövőben tudunk támaszkodni. Mindkét irány mentén nagyon fontos számunkra a közönség, hogy értse, szeresse, amit adunk, és visszatérjenek, akik elpártoltak.

17 év alatt azért a Trafó kinevelte a közönségét.
Sz. Gy.: Állandóan vizsgáljuk a közönség összetételét, kapcsolatban vagyunk a nézőinkkel. Egyrészt azt látjuk, hogy nagyon sokan elmentek külföldre a régi közönségünkből, másrészt a hiány feltöltődött újakkal, sőt, az elmúlt két évben majdnem egyharmadával növekedett a Trafó látogatottsága, ami annak is kö­szön­he­tő, hogy több a színház és több a magyar előadás. Mundruczó Kornél, Schilling Árpád és Pintér Béla is segített abban, hogy ránk találtak. Megjelent emellett egy fiatalabb közönség is, amit a fiatal előadók hoznak magukkal. Tény ugyan, hogy voltak szakmai viták a NEXTFESZT kapcsán, hiszen amit ezek a fia­ta­lok hoznak, azt az én generációm igen jelentős része kikéri magának, de mi, a Trafó nem ra­gasz­kod­ha­tunk egy bizonyos kifejezési formához, ami a 80–90-es években volt domináns. Megjelent egy új korszak, ami nagyon kötődik az online világhoz és az ezáltal átalakult esztétikához, és ha mi Kortárs Művészetek Háza vagyunk, kötelességünk ezt az újdonságot bemutatni.

Érdekes, hogy azt mondod, a magyar előadások vonzották az új közönséget, miközben korábban attól féltek, hogy kevesebb lesz a külföldi, csak nálatok látható produkció a hazaiak javára.
Sz: Gy.: A külföldi előadások száma ugyanannyi maradt, mint eddig, ám a magyar produkciók száma nőtt. Tény, hogy főképpen azok a hazai független társulatok, amelyekkel mi is együtt dolgozunk, alul­fi­nan­szí­rozottá váltak még akkor is, ha külföldön már nevet szereztek maguknak. Ezeknek a társulatoknak lényegében mi vagyunk az egyetlen támogatójuk. A kilencvenes évek végén még mindenki azt mondta, rajtunk és a Katona József Színházon kívül a magyar színház nem tud betörni a nemzetközi művészeti szcénába, mostanra azonban felgyorsult a folyamat, és míg korábban csak egy-két koreográfus jutott el külföldre, mára az egész kortárs tánc rátalált a nemzetközi csatornákra. Volt olyan, hogy nem nagyon tudtunk olyan magyar társulatokat fölléptetni nálunk, amikben hiszünk, mert állandóan külföldön voltak. Ami persze pozitív dolog, de épp emiatt az lett a stratégiánk, hogy nemzetközi koprodukciókat hozzunk létre pénz bevonásával, itt tartva ezzel magyar táncosokat és alkotókat.
hirdetés

Miközben az új cirkusszal, a technológiai újítások bevonásával is alkalmazkodtok a fiatal közönséghez.
Sz. Gy.: Tavaly kipróbáltuk a high tech technológiák bemutatását előadásokon keresztül, de most nem importálni akarunk, hanem lokálisan szeretnénk gondolkodni hazai alkotókban. Ebben az évadban indítottunk egy új klubot smART! néven, ami a technológiák bemutatásáról szól. Nemrég például pingponglabdát lehetett ventillátorokkal kapukba irányítani agyhullámok vezérlésével egy magyar kísérleti szerkezet segítségével. Havi egyszer lesz majd ilyen klub, és a bemutatott technológiákat a művészettel ötvözve előadásokat is létre fogunk hozni a nagyteremben, mert úgy látjuk, igen fontos előrelépések történnek a kutatásokban, amiben annak lehetőségét látjuk, hogy a művészet új eszközökhöz juthat. És folytatódik az új cirkusz is, annak is az intellektuálisabb, teátrálisabb iránya, ahol a legfontosabb a kreativitás.

Milyen programokkal várjátok október-novemberben a közönséget?
Sz. Gy.: Tovább játsszuk a Felülről az ibolyát Boross Martintól, ami a POSzT-on is szerepelt, októberben pedig új előadással is jönnek. A smART! vonalon Arany Virág és Hadi Juli produkciója lesz izgalmas vetítéssel és egyéb különlegességekkel vegyítve. Jön Franciaországból Philippe Quesne, aki egyébként díszlettervező, és egy egészen új szemszögből közelíti meg a színházcsinálást iskolás gyerekek bevonásával. Szintén októberben lép fel nálunk az Antony Hamilton Projects Ausztráliából, melynek alapítója korábban a Chunky Move tagja volt. Ezzel a produkcióval az urban dance stílusait mutatja meg egy egészen szokatlan előadásban, a Black Projektben, amelyben kvázi a sötétségből kaparják ki magukat a táncosok. Októberben folytatódik zenei sorozatunk, az Electrify, ahol nem piacalapú a válogatás, ezzel is próbáljuk tágítani, bővíteni a zenei ízlést. Örülök, hogy novemberben visszajön hozzánk a Dekameron Molnár Csabáéktól. És amikor úgy volt, hogy Mundruczó Szégyen című előadását utoljára játsszuk, akkora roham volt, hogy ezt is újra műsorra tűzzük. Lesz két fontos vendégjátékunk novemberben, hiszen visszajön a japán Karas egy elképesztő duettel a flow technika egyik legnagyobb képviselőjével, Saburo Teshigawarával. Visszatérő vendégünk William Kentridge is, aki az animáció és a színészi játék ötvözetét mutatja meg Dél-Afrikából, ezúttal az Übü király előadásával. A Természetes Vészek Kollektíva egy koprodukciót készít elő a Trafóval és a Budapest Bábszínházzal, aminek nálunk lesz a premiere. De a Krétakör is készül új bemutatóval és jön egy francia cirkusz is, amely Iva Bittovával közösen lép fel, aki másnap egyedül is ad koncertet. Fülöp Laciék Lábán Rudolf-díjas darabját is adjuk három alkalommal, a második részben pedig Molnár Csaba készít egy koreográfiát Birminghammel együttműködésben. Ezek is mutatják, hogy próbáljuk a kapcsolatokat építeni alkotócsoportok, színházak és országok között. Vagyis azok is megtalálják a nekik tetsző előadásokat, akik a Trafó korábbi vonalát szerették, de azok is, akik újdonságra vágynak. Aztán reméljük, hogy szép lassan mindkét oldal rászokik a másik irányzatra is.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor