RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. december 11., hétfő
Árpád, Árpádina

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„A színház olyan hangulatot áraszt, amit mindenkinek át kell élni”
2017-10. szám / Jónás Ágnes

„Egyik vállalt célkitűzésünk, hogy a színház legyen mindenkié, ezért a Baptista Sze­re­tet­szol­gálattal együttműködve azon fáradozunk, hogy minél több rászoruló gyermek minél több al­ka­lommal élhesse át a színház varázslatos élményét” – vallja Csutka István, aki január óta erősíti
menedzser-igazgatóként a Vidám Színpad csapatát. A karitatív tevékenység fontosságáról, a teátrum arculatváltásának főbb pilléreiről vele beszélgettünk, s megtudtuk azt is, hogy milyen változásokat hozhat az ember életébe egy lelki-fizikai kihívással járó, több száz kilométeres zarándokút.

Fel tudnád idézni, hogy hogyan érintett a Révay utcai Vidám Színpad 2003-as megszűnése, illetve hogyan reagáltál, amikor a színház 2013 novemberében újjáalakult az óbudai Eurocenterben?
Cs. I.: A Vidám Színpad megszűnése a magyar színháztörténet egyik szomorú pillanata. Ugyanazt éltem meg, mint amikor a Vidám Park végleg bezárta kapuit. A jövő generációja már sosem fogja megtudni, hogy milyen volt a körhinta, mint ahogy azt se, hogy milyen volt a hangulat a Révay utcai Vidám Színpadon, milyen remek előadásokat és színészeket lehetett ott látni. Az óbudai Eurocenterben való újjászületés azt jelzi, hogy van esély a legendás történet folytatására. Bevallom, először azt sem tudtam, hogy hol található az új Vidám Színpad. Sokáig bolyongtam a plázában, mire végül rábukkantam egy komoly, technikailag jól felszerelt, gyönyörű színházteremre. Akkor álltam először az új színpad deszkáin, amikor Böröndi Tamással, Heller Tamással és Csere Lászlóval Kállay Bori ötvenéves jubileumi koncertjére készültünk.

A teátrum arculatának megújítása már a te nevedhez köthető. Ha a színház még mindig a Révay utcában állna, valószínűleg nem lenne szükség az innovációra, de a plázába kerülés bizonyára megköveteli a vérfrissítést.
Cs. I.: Másrészt esélyt ad a színháznak arra is, hogy le tudja vetkőzni a vígjáték műfaja miatt rátapadt pejoratív jelzőt is. Az arculatváltás abban is megmutatkozik, hogy az Eurocenterben az eddiginél több felületen hirdethetjük a színházat; hogy szeptembertől már nemcsak felnőtteknek, hanem gyermekeknek szóló előadásokkal is várjuk a közönséget; hogy kortárs írókkal, alkotókkal dolgozunk; hogy nyárra már készülünk egy nagyszabású musicallel is a Bon-Bon együttes slágereinek felhasználásával; hogy nyitottak vagyunk a fiatal színművészek befogadására, valamint hogy a jól bevált Ray Cooney-darabok mellett klasszi­kus műveket is felveszünk a repertoárba.

A gyermekeknek szánt első színdarabot, a kortárs köntösbe bújtatott A három kismalac című bábmusical-show-t a Színházak Éjszakája keretében mutattátok be, melynek főpróbájára a Baptista Szeretetszolgálat segítségével került sor. Ezek szerint missziótoknak érzitek a rászoruló fiatalok megsegítését?
hirdetés

Cs. I.: Életem fontos pontja a karitatív tevékenység, s szívügye ez a Vidám Színpad igazgatójának, Böröndi Tamásnak is. Egyik vállalt célkitűzésünk, hogy a színház legyen mindenkié, ezért a Baptista Sze­re­tet­szol­gálattal azon fáradozunk, hogy minél több rászoruló gyermek minél több alkalommal élhesse át a színház varázslatos élményét. Úgy gondolom, ez jól illeszkedik „Tele vidámsággal” szlogenünkhöz. A három kismalac című közismert, klasszikus mesét Pille Tamás rendező alakította át zenés, musical-show-vá, amit a mai modern világunkból merített ötletekkel vegyített, így a gyerekeket kísérő felnőttek is remekül szórakozhatnak az előadáson. Ebben az évadban még két gyermekdarabot mutatunk be: november 19-én Pille Tamás Karácsonyi álom című meséjére, jövőre pedig április 1-jén Csukás István Ágacska című darabjának premierjére várjuk a színházkedvelőket. A nyilvános főpróbát mindkét esetben a Baptista Szeretetszolgálattal együttműködésben bonyolítjuk, s azon gyerekeknek ajánljuk, akik nem vagy csak nagyon ritkán juthatnak el színházba. Idén bekapcsolódunk a karácsonyi ételosztásba, és tervben van az is, hogy a színházunk lesz a Cipősdoboz Akció egyik újabb gyűjtőpontja.
A Vidám Színpad társulata és vezetése korábban is előállt már hasonlóan nemes kezdeményezéssel: műsorra tűztétek a Futóbolondok című vígjátékot, a jegybevételből befolyt összeget pedig Böjte Csaba ferences rendi szerzetes árva gyermekeinek ajánlottátok.
Cs. I.: Ez is jól mutatja, hogy kötelességünknek érezzük, hogy a gyerekek arcára több mosolyt csem­pésszünk, hiszen hivatásunk a vidámságról szól. A színház olyan hangulatot, illatot és izgalmakat áraszt, valamint olyan viselkedést követel meg, amit mindenkinek át kell élni, különösen a gyerekeknek.

Öt éven át voltál a debreceni Csokonai Színház direktora, a Vidám Színpad menedzser-igazgatói feladatai mellett ismert cégek tanácsadója is vagy, s e sok munka mellett még arra is jutott időd, hogy végigmenj a híres ősrégi zarándokúton, az El Caminón. A megélt tapasztalataidról lelki naplót vezettél, majd Camino Steve – Egy álom nyomában címmel a könyved is napvilágot látott. Miért érezted úgy, hogy útra kell kelned, és milyen új perspektívákat nyitott meg előtted a lelki-fizikai kihívással járó túra?
Cs. I.: Néhány évvel ezelőtt azt álmodtam, hogy elhunyt édesapám várt a Világvége-oszlopnál. Olyannyira filmszerű volt az álmom, hogy reggel első dolgom volt rákeresni arra a bizonyos oszlopra az interneten. Megdöbbenve olvastam, hogy valóban létezik – Európa legnyugatibb csücskében, Fisterrában található, ahol az El Camino zarándokút hivatalosan véget ér. Háromnapi gyaloglásra van Santiago de Compostelától. Célom volt, hogy megmutassam, hogy negyven- ötven év fölött sincs vége az életnek, s hogy érdemes célokat kitűzve élni napjainkat. Az út során volt időm végiggondolni a múltam, rossz döntéseimet, és sok emlékem tört felszínre. Megtanultam sokkal jobban értékelni azt, amit kapok az élettől, de az út önmagában nem változtatja meg az embert. Hogyha azt a szeretetet, türelmet és toleranciát, amit ott kint tapasztalsz, nem próbálod meg átadni, és nem próbálsz meg hasonlóképpen élni itthon, akkor csak végigmentél az úton, de nem jártál rajta.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor