RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. augusztus 23., péntek
Bence

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Örömzenélés, avagy ha klezmer, pop és swing összeér
2019-04. szám / Jónás Ágnes

A Zsidó Művészeti Napok (ZsiMü) történetében először áll közösen színpadra Falusi Mariann, Szűcs Gabi, Váczi Eszter és vendégük, a Budapest Klezmer Band alapítója, Jávori Ferenc Fegya, hogy stílusok és dalok közötti utazásra hívják a hallgatóságot a klezmer, a pop, a swing és a soul
világába. A Zeneünnep – Pop, swing, klezmer című műsornak a MOMKult Színházterme ad otthont június 1-jén. A rendhagyó koncertről az izgalmasan füstös hangú Szűcs Gabival beszélgettünk.

A Zsidó Művészeti Napok lassan elképzelhetetlen lesz nélküled – 2017-ben Hegedűs D. Gézával álltál színpadra a Shoo Shoo Baby című zenés-prózai korrajzzal, tavaly a Cotton Club Singersszel adtatok koncertet a MOMKult Színháztermében, idén, június 1-jén pedig a Zeneünnep – Pop, swing, klezmer című műsor keretében láthatunk-hallhatunk.
Sz. G.: A ZsiMü valóban nagyon különleges helyet foglal el a szí­vem­ben. A fesztivál alapítóját és főszervezőjét, dr. Vadas Verát még a Cotton Club Singers időszakom alatt ismertem meg, jó kapcsolat ala­kult ki köztünk. Sok minőségi programsorozat van ugyan hazánkban, de kevés az ennyire egyedi, erős koncepcióval rendelkező. Büszke vagyok arra, hogy a fellépők közé tartozhatok, s hogy Vera ismét bi­zal­mat szavazott nekem, és vevő volt az ötleteimre.

Az idei koncertesten Falusi Mariann, Váczi Eszter és a Budapest Klezmer Band alapítója, Jávori Ferenc Fegya lesznek a partnereid. Mennyire kell összecsiszolni a stílusotokat?
Sz. G.: Az esten amellett, hogy összeadódnak a női energiák, s hogy a klezmer mindentudója, Fegya is emeli az est fényét, a kohéziót a dalaink stílusa és az egyéni stílusjegyeink adják, ez varázsolja a koncertet izgalmasabbá, élettelibbé. Mariannal és Eszterrel régóta ismerjük egymást, nagyra értékeljük egymás munkásságát, és barátok vagyunk, ami ebben a szakmában ritkaságnak számít. A közös pont az életünkben a jazz, ez a zenei stílus volt pályafutásunk első állomása, aztán az élet kit a pop, kit a swing útjára terelt, de alapvetően még mindig egy zenei nyelvet beszélünk, akkor is, ha Aretha Franklin-dalokat, Tina Turnert vagy swinget éneklünk. A koncerten ezt a sokszínűséget mutatjuk meg, s a zene szeretetét, a műfajokon átívelő közös nyelvet ünnepeljük. Igazi örömzenélést, stílusok és dalok közötti utazást, megható és szórakoztató pillanatokat ígérünk; szólókat és duetteket éneklünk magyar, orosz és jiddis nyelven, felcsendülnek ismert slágerek és azok klezmer átiratai.

Akárcsak az előbb említett művészek, úgy te is rendkívül impulzív, energikus előadóművész vagy. Honnan merítesz erőt és inspirációt ahhoz, hogy a színpadon folyamatosan csak adj a közönségnek?
Sz. G.: A színpad, a nézőtér, a koncert előtti zsivaj és a várakozás izgalma felfokozott állapotba hoz, a közönségtől kapott szeretetből táplálkozom. A civil Szűcs Gabi ugyanúgy jár-kel, teszi a dolgát a hétköznapokon, mint bárki más, de a színpadon más emberré válik. Ott tör felszínre az a sok mondanivaló és energia, ami tudat alatt szunnyad.
hirdetés

Azt érzem rajtad, hogy előadóként egyáltalán nem akarsz másnak tűnni, mint aki magánemberként vagy.
Sz. G.: A mai világ egyre inkább a sallangokról, a hamis csillogásról és pózokról szól, sokan másnak mutatják magukat, mint amik. Engem kiráz a hideg a manírtól. Kifejezetten törekszem arra, hogy mindig önazonos legyek, hiszen tartozom annyival a közönségnek, hogy ne hazudjam magam másnak, mint ami vagyok, nem beszélve arról, hogy ha pozőrködnék, azt a közönség azonnal megérezné.

A Zsidó Művészeti Napok minden évben közös emlékezésre hív. Az emlékezésből, a múltban elkövetett hibákból, úgy vélem, illene tanulni, csakhogy én azt látom, hogy az emberek 2019-ben is pattanásig feszült helyzeteket produkálnak, és a közhangulat is agresszióval teli. Te hogy látod?
Sz. G.: Ugyanígy látom a világot, ahogy te. Iszonyú, ahogyan a közösségi felületeken és a való életben egymással beszélünk. Bárhová nézek, egyre csak nő az agresszió és a türelmetlenség. Nincs jó közérzet. Ha az idei ZsiMü estünkön sikerül jó közérzetet biztosítani, az a legtöbb, amit előadóművészekként adhatunk az embereknek. Megszállottan nézem azokat a csatornákat, amelyek dokumentumfilmeket vetítenek a második világháborúról, és ilyenkor mindig rádöbbenek, hogy mennyire természetesnek vesszük, hogy béke van az országunkban. Sokaknak fogalma sincs arról, hogy milyen háborúban élni. Természetes, hogy bevásárlóközpontokban szerezzük be az élelmet, vagy hogy van tiszta ruhánk. El sem tudjuk képzelni, hogy mindez lehetne sokkal rosszabb is. Fontos, hogy rendszeresen beszéljünk a békétlen időkről, hogy ez által emlékeztessük magunkat arra, hogy a múlt borzalmainak soha nem szabad megismétlődniük.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor