RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. augusztus 23., péntek
Bence

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Egy nap 48 órából és 1 éjszakából áll
2019-05. szám / Pavlovics Ágota

Miklósa Erika világhírű operaénekes, akinek csodálatos hangját szerencsénkre itthon is gyakran hallhatjuk, mert rendszeresen fellép operaelőadásokban, komolyzenei koncerteken, és nem áll­nak távol tőle más műfajok sem, persze azokat a maga képére formálja.
A Virtuózok zsűritagjaként is láthatjuk, és immár második éve a Partitúra című sorozatban is magával sodor bennünket izgalmas személyisége. A felsoroltakon kívül még számos fontos dologgal foglalkozik, ezekről is beszélgettünk vele. A beszélgetés után mintha még az amúgy borús ég is kiderült volna.

Kezdjük a Partitúra című műsorral, amelyben Batta András ze­ne­tör­té­nésszel kulturális értékek, kiemelkedő emberek után kutatnak. Az országos túrára invitáló, számos művészeti ág nyomába eredő műsor második évada most indul. Mennyiben lesz más, mint a hamar nép­sze­rű­vé vált tavalyi?
M. E.: Május 1-én kezdődött az első évad műsoraiból készült vá­lo­ga­tás vetítése a Duna Televízión, azt gondolom, a második évadra ki­gya­ko­roltuk, melyik szerkezeti forma illik a mi édes párosunkhoz leg­job­ban. Belejöttünk, úgy érzem, a második évad izgalmasabb lesz, mint az első volt, pedig azt is nagyon szerettem.

A Virtuózok is változott a korábbiakhoz képest, művészként és a zsűri tagjaként hogy értékeli a változást?
M. E.: A Virtuózok az egyéni teljesítmények bemutatása után kamaraegyüttesek számára kínál le­he­tő­sé­get a megmérettetésre. Nyolc együttes kezdett, és minden műsorban el kell búcsúznunk egytől. Nagyon örülök, hogy együttesek is bemutatkozhatnak, mert azt gondolom, hogy a közösségi létforma fontos, ami fokozottan igaz a zenére.

Apropó társas zenélés, impozáns társasággal készítette Másképp – The Other Way című lemezét, mely­nek anyagával koncertkörútra készül.
M. E.: 2011-ben készült a lemez, volt pár koncertünk, de azt gondolom, hogy mára összeért az anyag. Turnéra indulunk a lemez anyagával, amelyen van Piaf-sanzon, Cole Porter-jazz és persze operaária is. Nagy izgalommal várom a turnét, mert jó érzés más műfajok képviselőinek dalait énekelni. Külön öröm számomra, hogy mindezt a nagyszerű Fekete-Kovács Kornél trombitaművésszel és az általa vezetett és vezényelt Modern Art Orchestra big banddel tehetem. Kornél nemcsak a szerzeményeit játssza majd el, olyan oldalát is megmutatja, amelyet nem ismerünk, duettet éneklünk majd. Mindez csupa új energia számomra, mást csinálok, mint amit megszoktam. Jól érzem magam a big band, a swing, klasszikus ze­nei világában. A turné egyik érdekessége, hogy a hazai nagyvárosok, Veszprém, Szekszárd, Zalaegerszeg mellett a fővárosban, július 3-án az Állatkertben fogunk fellépni.

Hosszú és jó kapcsolat fűzi a Liszt Ferenc Kamarazenekarhoz, milyen tervekkel folytatódik az együtt­működés?
M. E.: Éppen most zárult le barokk szerzők műveiből álló koncertsorozatunk, a szombathelyi záró koncert utolsó műve Georg Friedrich Händel ritkán hallható kantátája, a Szerelmi mámor volt. Negyedszázados együttműködés fűz a Liszt Ferenc Kamarazenekarhoz, természetesnek tartom, hogy folytatjuk, egyik tervünk Vivaldi Laudate pueri, a 112. zsoltár megzenésítései című művének előadása.
hirdetés

Fazekas Gergely zenetörténésztől hallottam, hogy édesanyja azt mondta neki: vizsgaidőszakban egy nap 24 órából és 1 éjszakából áll. Ön olyan sok mindennel foglalkozik, hogy bátran mondhatjuk, folyamatosan tart a vizsgaidőszak. Olyannyira, hogy a doktori fokozat megszerzésére készül. Mi a témája?
M. E.: Nálam egy nap 48 órából és 1 éjszakából áll. Úgy érzem, az operaénekes és egy maratoni távot futó élete között nem sok különbség van. Fegyelem, szorgalom, kitartás, hosszú távú építkezés kell mind­ket­tő­höz. Kihívások sorozata, amely egyre tapasztaltabbá, erősebbé teszi az embert. Ugyanakkor a fizikai és a lelki megterhelés válsághelyzeteket is hoz. Ezek hasonlósága és különbözősége, illetve ezek me­ned­zse­lése érdekel, ez a témám. Nyilvánvaló, hogy más a válsághelyzet a sportolóknál és az operaénekeseknél, de a lelki tényezők mindkét esetben hatnak a teljesítményre. Az énekeseknél például válságban a hang nem szólal meg. Külföldi kollégáim beszéltek rá, hogy foglalkozzak ezzel a témával, mert többször ta­pasz­tal­ták, hogy kritikus helyzetekben bementem az öltözőbe, és egy jókor jött mondattal fel tudtam oldani a feszültséget.

Mit gondol, mi teszi képessé erre?
M. E.: Egyszerűen érzékenyebb vagyok a közösségre. Képes vagyok rá, hogy harmonikus közösséget teremtsek a körülöttem lévőkből, és össze is tudom tartani őket. Amikor 1-2 hónapot töltöttem a világ nagyvárosaiban különböző művészekkel, nagy hasznomra volt ez a képességem. Jonas Kaufmann kollégámmal egyszerre indult a karrierünk, és amikor ugyanabba a városba vitt az utunk, mindig ő volt a kultúrafelelős, ő mondta meg, melyik múzeumba kell elmenjünk, mi mindent érdemes megnéznünk, én pedig a gasztrofelelős voltam. Nyilván egy olimpián is csak tökéletes lelkiállapotban lehet eredményt elérni. Az életemben sok gyors és váratlan fordulat volt, amelyekhez alkalmazkodnom kellett, bizonyára ennek is szerepe van abban, hogy érzek magamban képességet a művészek válságmenedzseléséhez.

Sok karitatív munkát végez, számos szívügye van, melyiket emelné ki, ha csak egyet választhatna ki kö­zü­lük?
M. E.: Nagyon fontos az életemben, hogy évente többször határon túli városokban lépek fel. A Magyar Állami Operaház által szervezett Kárpát-Haza OperaTúra egyik főszereplője vagyok, a Felvidék, Kárpátalja és Erdély városaiban többször is jártam már. Művészként missziómnak tartom, hogy ne csak a New York-i Metropolitan közönsége hallhasson színvonalas klasszikus operát.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor