RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2020. november 28., szombat
Stefánia

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Zenét szerezni csak őszintén lehet”
2019-11. szám

Bacsó Kristóf generációjának egyik legkiemelkedőbb és legsokoldalúbb szaxofonművésze és zeneszerzője. Saját zenekarával, a Bacsó Triaddal nemrég érkezett haza egy brazil turnéról, hogy a Modern Art Orchestra (MAO) big banddel rögzítsen egy lemezt és folytassa a tanítást a
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. A folyamatosan koncertező szaxofonművész most épp fiával készül „Az alma meg a fája” című, december 14-ei MAO-koncertre, melyen rendhagyó módon apák és fiaik közösen zenélnek a Budapest Music Center (BMC) nagytermében.

A Modern Art Orchestra decemberi koncertjén a gyermekeddel lépsz fel. Ez lesz az első alkalom, hogy együtt léptek fel közönség előtt?
B. K.: A fiammal eddig csak a család előtt léptünk fel együtt, ez lesz az első alkalom, hogy közösen állunk színpadra, nagyon izgalmas ka­land­nak ígérkezik. Milán folyamatosan bővíti repertoárját zon­go­ra­ta­nár­nőjével, Kovács Annával, és arra gondoltunk, hogy repertoárjának egyik darabját dolgozzuk fel a Modern Art Orchestra segítségével.

Művész családban nőttél fel – ez inkább terelt afelé, hogy Te is így dönts, vagy épp ellenkezőleg? Kaptál tanácsokat édesapádtól, Bacsó Pétertől a pályáddal kapcsolatban?
B. K.: Szüleim abban segítettek, hogy támogatták, amit csinálok, legyen az bármi. Kifejezetten direkt tanácsokat nem kaptam Édes­a­pám­tól, de abban biztos vagyok, hogy nyitottsága, pozitív hozzáállása az emberekhez, az emberi sor­sok­hoz, magához az élethez, nagy hatással volt rám. Rendkívül kiterjedt műveltsége is példaként lebeg a szemem előtt. Sokszor kértem ki a véleményét zenei kérdésekben: nagyon jó meglátásai voltak, főleg dramaturgiai szempontból fogalmazott meg hasznos észrevételeket.
hirdetés

Több formációban is zenélsz, van saját zenekarod, de alapító tagja vagy a Modern Art Orchestra big bandnek is. Melyik miért áll közel hozzád?
B. K.: Igen, elég sok mindennel foglalkozom, de ennek a szakmának szerintem ez az egyik szépsége. Mások zenekaraiban játszani, az mindig érdekes és izgalmas kihívás, és tulajdonképpen sokszor sokkal könnyebb szerep, mintha az ember a saját formációjával lépne fel, mivel jóval kisebb a felelősség. Mindemellett renget inspirációt is ad egy ilyen feladat, és fontos ezekben a helyzetekben az alkalmazkodó képesség, hiszen valakinek a zenei világában kell organikusan részt vennem, úgy, hogy közben ön­ma­ga­mat is kell adnom. Ezen szituációknak gyűjtőhelye a Modern Art Orchestra: van olyan hónap, amikor három-négy teljesen különböző anyagot játszunk a mainstream jazz műfajától a kortárs klasszikus zenén át a pop produkciókig; van olyan koncert, ahol 3-4 féle fafúvós hangszeren is kell játszanom, és van olyan helyzet, amikor az egész zenekart kell vezényelnem. Ezen felül a másik nagyon izgalmas része ennek a zenei műhelynek az, hogy az ember szabadon kipróbálhatja zenei elképzeléseit, amelybe rajtam kívül még 18-20 ember a szívét-lelkét beleteszi. Nehéz megfogalmazni azt a felemelő érzést, amikor a papír mellett elképzelt zenei ötleteket és történeteket egyszer csak egy egész zenekar szólaltatja meg. A trióm a szívügyem, nagyon sok munkát fektetek bele, hogy működjön, de mikor színpadra kerülünk, az mindenért kárpótol. Nagyon örültem, amikor 2017-ben Pannon Blue című lemezünk a Gramofon zenei magazintól az év albuma díjat megkapta. Most újabb lemezanyagon dolgozom, bízom benne, hogy egy-két éven belül az is megvalósul.

Egy korábbi interjúdban az nyilatkoztad, hogy saját szerzeményeidben benne van a „kelet-európai élet­ér­zés”, amit külföldön azonnal megéreznek, és azt mondják, érződik, hogy magyar zene. Meg tudod találni azt az ízt, azt a fűszert, ami zenédben ezt a kelet-európai életérzést jelenti a külföldi közönség számára?
B. K.: Nem direkt módon, de szerintem a zenémben számos olyan népzenei eredetű vagy bartóki örökségből táplálkozó dallam vagy motívum van, amely miatt a zenekari bemutatkozó anyagban kitaláltam, hogy a „kelet-európai életérzés” kifejezés talán felkelti az érdeklődést a muzsikánk iránt. Zenét szerezni csak őszintén lehet, nekem pedig ösztönösen ez a hangzásvilág szűrődik bele az ötleteimbe kom­po­ná­lás­kor. Eddig számos alkalommal, amikor külföldön játszottam, sokszor kaptam olyan visszajelzést, hogy a zenémen érződnek a magyar vagy kelet-európai gyökereim.

Forrás: MAO

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor