RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. szeptember 23., szombat
Tekla, Líviusz

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Egy történet dalokkal
2014-11. szám / Szepesi Krisztina

Lovasi András a Kispál és Borz feloszlása után sem maradt nyugton és 2005-ben megalapította a Kiscsillagot, ami akkor csak egy múló szeszélynek tűnt, mára azonban már története van. Egy koncertturné budapesti állomásaként december 20-án a MOM Kulturális Központban mutatják be különleges, már-már színházi jellegű koncertjüket, de rengeteg terv van jövőre is, nem csak a Kiscsillaggal.

Amikor „csak úgy” megalakult a Kiscsillag lassan tíz éve, még nem voltak tervek. Mostanra pedig, hogy már a negyedik lemez is meg­je­lent, meddig látjátok előre a történetet?
L. A.: Általában 2-3 évre van és volt mindig is cselekvési terv. Leg­fel­jebb egy induló hobbizenekarnál ezeket nem terveknek, hanem ál­mok­nak hívjuk.

Egyáltalán gondoltad volna, hogy ez lesz?
L. A.: Nagyjából ilyesmi pályát gondoltam bejárni anno, és büszke vagyok arra, hogy nagyjából a nulláról kezdve, ahogy annak idején a Kispálnál is, a legkisebb klubokból indulva, mostanra van egy elismert, népszerű zenekarunk, amelyik megújulási lehetőséget adott nekem. Persze olyan „fontos” zenekarom, mint a Kispál volt, nem lesz több, de én se leszek már többet húszéves, és ahhoz pedig az kéne.

Mondtad, hogy 2-3 évre van terv. Igaz ez a Kiscsillagra, a Kispálra, sőt a szólólemezedre is?
L. A.: 2015-ben a Kiscsillag 10 éves lesz, mégpedig júliusban. Így adta magát az ötlet, hogy júliusban a Budapest Parkban legyen egy szülinapi koncert, ahová el szeretnénk hívni a zenekar volt tagjait, barátainkat, és kicsit hosszabb lesz a műsor. De azért én inkább a jövendő dolgokon töröm a fejem, és szeretnék csinálni őszre a zenekarral egy daljáték-minimált, a címe Semmi konferencia. Elég régóta halogatom a végleges megírását, de már sok rész kész van, illetve van néhány olyan dalunk is, ami bár ide készült, de töredékként megjelent már korábbi lemezeinken. Ezt egy pesti színházban szeretnénk bemutatni, aztán ott rendszeresen játszani. A Kispál is feltámad jövőre három hónapra, de csak külföldön turnézunk, Magyarországon mindössze egy koncert lesz, pont az utolsó, a Fishing on Orfű fesztiválon június 17-én. Most éppen az 1994–1998 közötti időszak albumai lesznek terítéken, 2016-ban pedig a sorozat zárásaként jönnek a 2000-es évek Kispál-dalai. Szólólemezem is készülget immár 4-5 éve, csak éppen a frissen elkészült dalok sokszor átkerülnek az aktuális zenekaraim albumaira, most például a Szelesen van négy dal, amiket nem oda szántam eredetileg. Épp most is új vázlatokat csinálok, úgyhogy majd egyszer elkészül. 2017-ben leszek ötvenéves, addigra mindenképp.

Korábban többen megkerestek már azzal, hogy könyvet írjanak az életedről. Talán pont azért mentél most mégis bele, amikor Lévai Balázs kérte, mert így mennek az évek?
L. A.: Egyrészt befejeztem a földházam és teljesen elfogyott a pénzem, és gondoltam, kapok valami jó kis előleget, de persze ezen kívül izgatott is a dolog, hogy mit tudunk kihozni a témából. Sikeres is a könyv nagyon, és a kritika is szerette, ráadásul rengeteg zenész kollégám rám írt vagy hívott, hogy nagyszerűen szórakozott, míg olvasta. Kicsit tartottam az egésztől, de végül is nem bántam meg.

A legutolsó, Szeles című lemezeteket nagyon átszövi a politika. Miért gondoltátok, hogy jó, ha ennyire direkt módon kommunikáljátok a társadalmi problémákhoz való viszonyotokat? El lehet érni ezzel valamit, vagy csak betelt a pohár?
L. A.: Nem gondolom, hogy nagyon átszőné a politika. Konkrétan csak egy dal van, ami politikai véleménynyilvánításnak kódolható, az Ollé, ollé című. Gondolkodtunk is rajta, hogy lehagyjuk a lemezről, mert ezeket még szidni se esik jól, de aztán Tövisházi Ambrus, a lemez zenei rendezője meggyőzte a kétkedőket, hogy a lemezen a helye. A többi dal inkább csak közérzeti, nem konkrétan politikus, és szerintem igenis a könnyűzene azon része, amely engem érdekel, a maga módján, ha nem is direkt módon, de politizál. Nem szeretem a langyos, „mindenkinek tetszeni szeretnék” zenéket.
hirdetés

Azzal, hogy zeneileg is összetettebb a lemez, mint az előzőek, új irányokat is kerestek?
L. A.: Igen, talán a Kispál megszűnésével az az art-rockos vonal, ami ott abbamaradt, most kicsit visszaszüremkedett a daltémák közé.

A mostani koncertturnén másként adjátok elő a dalokat, mint eddig? Mást jelentenek számotokra is?
L. A.: Egy történet dalokkal a koncert címe, és azért ez, mert egy szerelmi háromszög történetét meséljük el monológok formájában a dalok között, néha helyett. Nagyon szeretjük csinálni, kicsit irodalom, nagyon kicsit színház és persze főleg koncert, de a dalok valahogy más fénytörést kapnak ezeknek a szövegeknek a hatására, és jó érezni a színpadon, hogy ezt érzi és érti a közönség is.

Mi változik a színpadon attól, hogy elmúltatok húszévesek, és mi az, ami meg tud maradni?
L. A.: Régen például negyven fokban is bőrdzsekiben játszottam végig egy koncertet, ma eszembe se jutna. Ami megmaradt, az az izgalom, a lelkesedés, és az öröm, ha minden jól megy aznap. Vagy csak elég hiú vagy tán buta vagyok, hogy ne unjam meg magam, vagy ezt az egészet. Az is lehet…

December 20-án a MOM-ban karácsonyi koncerted is adtok a turné keretében. Lesz ebben valami naivan érzelgős, mint általában a karácsonyi koncertekben, vagy ez nem fér össze a stílusotokkal?
L. A.: Ugyanaz a műsor lesz, mint a turné többi állomásán, itt nincs nagyon lehetőségünk változtatni, mint ahogy a színházban se cserélgetik a felvonásokat össze-vissza. Ha valami változik majd, az csak a ráadásban, persze, ha lesz. Ott majd azért kicsit karácsonyozunk, gondolom, persze.




vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor