RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. augusztus 24., csütörtök
Bertalan

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Mi mind egy családhoz tartozunk
2015-06. szám / Szepesi Krisztina

Hervé Ferrage, a Francia Intézet igazgatója úgy gondolja, európaiként mi mind egy nagy család vagyunk, így lehetséges, hogy a pezsgő budapesti kulturális életben nagy érdeklődéssel fogadják a francia művészeket. Sok más együttműködés között a Budapest Music Centerrel is régóta tartó kapcsolatot ápolnak, melynek eredményeként számos kortárs- és jazz-zenei program születik.


A BMC és a Francia Intézet közötti együttműködés 2000-ben fel­lé­pé­sek­kel és lemezfelvételekkel kezdődött. Hol tart most ez a kapcsolat?
H. F.: Valóban régóta rendszeresen együttműködünk a Budapest Music Centerrel és évről évre igyekszünk ezt bővíteni, színesíteni. A jazzkoncertek mellett más típusú eseményeket is szervezünk velük, nem csak francia és magyar résztvevőkkel, amire a legjobb példa a márciusban ismét megrendezett Frankofón Fesztivál, ahol négy közös koncertünk volt. A sokszínűséget jól példázza, hogy fellépett egy francia jazzlegenda, volt kortárszenei koncert libanoni zeneművekkel, belga-magyar jazzkoncert és egy svájci klasszikus zenei est is. A másik kiemelt közös projektünk az Eötvös Péter köré szervezett együttműködés 2014 novembere óta, amit akkor egy szemináriummal kezdtünk, 2015-ben pedig nemzetközi karmester és zeneszerző mesterkurzussá bővítettünk francia, német és magyar művészek részvételével, melyet az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány és a BMC mellett a Goethe Intézettel közösen szervezünk, a Francia-Német Alap támogatásával. És mivel 2015-ben Pierre Boulez-év van a művész 90. születésnapja alkalmából, így ez a projekt is e körül forog, amit a szakmai program utáni nyílt esten is megtapasztalhattak a látogatók, ahol azon túl, hogy az esemény francia sztárvendége, Philippe Manoury saját szerzeményét mutatta be, Boulez-darabot is hallhatott a közönség. De van egy talán még kiemeltebb program, amit a CAFe Budapest keretein belül szervezünk, így október 17-én újra Budapestre érkezik Louis Sclavis klarinétművész. Legközelebb pedig a BMC Opus Jazz Clubban lép fel két francia együttes, a Take the MOL Train keretében július 10-én a Pulcinella, július 15-én pedig a Lois Le Van Sextet ad koncertet.

Valóban sokféle zenei műfajt mutatnak meg a budapesti közönségnek. Franciaországban mennyire nyitott ezekre a közönség?
H. F.: Nincs túl nagy különbség ilyen szempontból a két ország között, főleg, hogy köztudott, a magyarok mennyire nagy zeneimádók. A célunk a kortárs zenével a felfedezés és a közönség megtalálása, ami mindenhol nehéz feladat, de az Eötvös Péter nevével fémjelzett mesterkurzussal például a műfaj megismertetésén túl a jövő karmestereinek kinevelése is elősegítheti a népszerűsítést. A jazzel azért könnyebb dolgunk van, hiszen annak Franciaországban is ugyanúgy van közönsége, mint itt, és szerencsére sok fiatalt is lehet látni a közönség soraiban a telt házzal futó BMC-s koncerteken.

Minden évben van valami, ami megújul a Francia Intézetben, ahogy nemrég az intézmény előtere lett sokkal közönségbarátabb.
H. F.: A Galerie17 nevű kiállítótermünkben, melynek neve épp a tavalyi felújítás eredményeként született, több kiállítást tervezünk. Ebben a térben a Szépművészeti Múzeummal és a Nemzeti Galériával együtt szervezünk ősszel egy közös, két hónapig tartó kiállítást francia és magyar művészek, illetve a katalán Tàpies munkáival, melyeknek témája a szöveg és a kép. Jövő tavasszal pedig egy Vasarely-kiállítással folytatjuk képzőművészeti együttműködésünket. A Francia Intézet életében nagyon fontos a mozgókép is, hiszen van egy kétszáz fős mozitermünk, amit év elején digitalizáltunk, emiatt pedig erősebb és sűrűbb lett a program. Tematikus programjainkkal főleg fiatalokat szólítunk meg, amivel az a célunk, hogy elérjük a francia kultúra iránt érdeklődő diákokat. Júniusban zajlott egy ilyen program Monaco témájú filmekkel, ősszel pedig Párizs köré szervezünk egy filmciklust. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a falainkon kívül is szervezünk programokat, szintén együttműködésben a legnagyobb magyar kulturális intézményekkel. Június 23. és július 28. között például a Corvintetőn folytatjuk szabadtéri vetítéssorozatunkat Francia tetőmozi címmel. Az Uránia Nemzeti Filmszínházzal is sokat dolgozunk együtt, hiszen évek óta náluk szervezzük minden márciusban a Frankofón Filmnapokat. Tehát ahogy ezek a példák is jól mutatják, egyszerre dolgozunk az intézet falain belül és kívül is, mindig magyar partnerintézményekkel együtt­mű­ködésben.
hirdetés

Két éve igazgatja a Francia Intézetet. Milyenek a személyes impressziói fővárosunkról?
H. F.: Azt gondolom, Budapest nagyon gazdag és változatos kulturális élettel rendelkező város, ráadásul mindezt nagy intézményekkel támogatják, de emellett természetesen izgalmas felfedezni a kevésbé látható, struktúrán kívüli szereplőket is, akik az új tendenciákat mutatják meg a közönségnek. Erre példa a Société Réaliste magyar-francia alkotópáros munkája, akiket legutóbb az OFF-Biennálé kapcsán támogattunk. Általánosságban is fontos küldetésünknek érzem, hogy mind politikai, mind pedig kultúrpolitikai téren megismerjük a civil szférát és kezdeményezéseit a jól látható intézményi működések mellett.

Ezen tapasztalatok alapján miként működik a kommunikáció a két kultúra között, amit szintén alapvető feladatukként szoktak megnevezni?
H. F.: Fontos számunkra, hogy a két ország közötti eszmecsere továbbmenjen a politikai realitáson. Folyamatosan keressük a párbeszéd lehetőségét, és amikor párbeszédről beszélek, akkor egy többszereplős európai dialógusra gondolok, ahol mindkét ország képviselői Európa részeként kommunikálnak. Célunk az is, hogy az általunk meghívott művészek is beszélgetésbe elegyedjenek a hazai művészekkel, hiszen mi mind egy családhoz tartozunk.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor