RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. november 24., péntek
Emma

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Szétszakít, amit csinálok a színpadon, de másképp nem maradhatnék egyben...
2016-11. szám / Pavlovics Ágota

Hatalmas közlési vágy feszíti, hangszerével olyan intenzív energiákat mozgat meg, amelyek szó szerint odaszögezik az embert a székéhez. A teljes zenekart is méltón képviselni tudó harmonikát választotta, hogy gondolatait, érzéseit muzsikusként megmutassa. Zenéjét, ahogy őt magát sem
lehet kategóriába sorolni, a klasszikus, a jazz, a népzene és a kortárs világában egyformán otthon van. Hangszeres virtuozitása és improvizációs képessége rendkívüli. A mesélőként is lenyűgöző Orosz Zoltán harmonikaművésszel beszélgettünk.

Az eddigi zenekari hangzás helyett tavaly a duó formációt állította ér­dek­lő­dése középpontjába, amit megtetézett néhány különleges hang­szer­fe­lál­lás­sal, duózott például fúvós hangszerekkel és ütő­hang­sze­rek­kel is. Utóbbi szónál maradva, nagyot ütött az ötlet, akkorát, hogy külföldön is többszörös álló tapssal honorálta a közönség. Hogy szü­le­tett az ötlet?
O. Z.: Borbély Mihály fúvós, Horváth Kornél ütőhangszeres, Lattmann Béla basszusgitáros barátaimmal több évtizede ismerjük egymást, jó ideje egy zenekar vagyunk. Nekem jutott eszembe, mi lenne, ha egy koncertet – nevezetesen a legutóbbi Újévi Koncertet – úgy építeném föl, hogy a harmonika mellett mindig egy különleges előadóművész jelenne meg a színpadon, és duóznánk. Az ötlet bevált, összesen 7 páratlan képességű művésszel jött létre a koncerten a duóprodukció, imádta a közönség, a kritikusok és mi magunk is. Úgy tűnik, a koncert híre messzire eljutott, sok meghívást kaptunk, többek között Németországban, Franciaországban és Spanyolországban is turnéztunk azóta. Örömömre az ottani közönséget is mélyen megérintette a zenénk, rendszeresen álló tapssal fejezték ki tetszésüket.
hirdetés

Az Orosz Zoltán és Barátai Újévi Örömkoncert a MOM Kulturális Központban lesz, 2017. január 2-án. Állandó zenésztársai mellett két hegedűművész, Kelemen Barnabás és Roby Lakatos neve is szerepel a fellépők között. Harmonika és hegedű?
O. Z.: A hegedű régi szerelem. Pár évvel ezelőtt a Pannon Filharmonikus Zenekar meghívott az újévi koncertjére, ahol rajtam kívül több vendég is fellépett a zenekarral, többek között a világklasszis Kelemen Barnabás. A koncert előtti napon megkértek bennünket, hogy a zenekarral közös produkciókon kívül mindenképp játsszunk valamit majd kettesben is. Félrevonultunk és pillanatok alatt kialakult a közös zenei nyelv, önfeledten improvizáltunk egy ismert tangóra, amit háromszor, háromféleképp megismételtünk, majd a koncerten megszületett a negyedik verzió. Érdekes este volt, a hegedűt valamilyen bonyolult ok miatt nem lehetett hangosítani, ezért én sem éltem a hangosítás lehetőségével, így teljesen akusztikusan játszottunk a mindig melegszívű és kiemelkedően érzékeny pécsi közönségnek. Azon az estén ezer néző előtt improvizáltunk a Kodály Központban, a közönség reakciója elképesztő volt, fergeteges hangulat jellemezte az estét. Akkor határoztuk el, hogy folytatni fogjuk. Kelemen Barnabás zenészcsaládból jön, nagyapja prímás volt, édesanyja csembalóművész. Sokoldalú és rendkívüli művész, aki a klasszikus zenében, a cigányzenében vagy éppen az improvizálásban is otthon van, óriási élmény vele a közös zenélés. A másik vendégem a hihetetlenül magasan szárnyaló, világhírű virtuóz, Roby Lakatos hegedűművész lesz. Életemben igen sok előadóművésszel találkoztam, de Roby játéka mindig különös hatással volt rám, stílusteremtő, meghatározó művésznek tartom, zenei gondolkodása, sokoldalúsága, hihetetlen érzékenysége és döbbenetes virtuozitása mindig elvarázsolt. Néhány évvel ezelőtt – szintén egy újévi koncerten – zenéltünk először együtt, és a közös játék után nem kellett sokat győzködnünk egymást, hogy ezt a jövőben is mindenképp folytatnunk kell.Úgy érzem, öt ilyen fantasztikus zenésztárssal korlátlan lehetőségek nyílnak az önfeledt örömzenélésre, így reményeink szerint a január 2-i koncert egyedülálló élményt nyújt majd fellépőknek és közönségnek egyaránt, mi már nagyon várjuk!

A koncerteken az ön kezében egy olasz gyártó harmonikáját látjuk, hogy talált rá a Serenellinire, és mennyire vannak összeérve?
O. Z.: Több mint 10 éve a világ legnagyobb hangszerkiállításán jártam Frankfurtban, ahol kipróbáltam több harmonikát is. Ezerből egyszer történik meg, de ott és akkor megtörtént, a hangszer „szemébe néztem”,s „visszanézett”. Bele is szerettem, de akkoriban itthon épp 12 harmonikám volt, úgyhogy nem hoztam haza. Évekkel később úgy hozta a sors, hogy ismét egymásra találtunk a hangszerrel. Mivel még mindig egymás szemébe tudtunk nézni, azonnal minden eldőlt. Megállapítottam magamban, hogy megtaláltam a hangszerem, s elkezdtem a benne lévő lehetőségeket előcsalogatni. Őrültségnek tűnhet, igen sok pénzbe és időbe is került, de elkezdtem cserélgetni benne a sípsorokat, s egy keszthelyi hangszerész mester barátomtól számtalan apró finomítást is kértem, hogy a harmonika teljesen úgy szóljon, ahogy én azt szeretném. A munka 5-6 évig tartott, majd elkezdtem koncertezni ezzel a hangszerrel, erről számos videó fölkerült az internetre is, és a Serenellini cégnél pedig egyszer csak elkezdték keresni az emberek azt a harmonikát, amin az Orosz Zoltán játszik. Mivel a játékomat már hosszú évek óta figyelemmel kísérte a cég, ráadásul a harmonikám hangja is nagyon tetszett nekik, meghívtak Olaszországba, és az általam adott instrukciók alapján készítettek nekem még egy ugyanilyen harmonikát, amit ajándékba adtak nekem. Egyetlen kikötésük volt, hogy csak ezen játszhatok. Könnyedén viselem ezt az édes terhet, számomra ez olyan, mintha mindig Ferrarival kellene járnom, óriási öröm, hogy amit érzek, azt kompromisszumok nélkül meg is tudom valósítani ezen a csodálatos hangszeren.Ha egy zenész megtalálja a számára igazi hangszert, ha világklasszisokkal muzsikálhat együtt, és mindehhez még a közönség szeretetét is megtapasztalhatja nap mint nap, az hatalmas felelősség, de egyben akkora boldogság is, amit nem lehet eléggé megköszönni...talán csak zenével. Fizikailag szétszakít, amit csinálok a színpadon, de másképp nem maradhatnék mentálisan egyben...

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor