RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. május 29., hétfő
Magdolna, Léna

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Ajánló
A „bohém káosz” kapujában – Újra FIÚK-koncert a BFZ-vel
2017-03. szám

„Lehetetlen nem beleszeretni abba, amilyen őszintén és megalkuvás nélkül a BFZ a zenéhez viszonyul” – a fiatal karmestertehetségnek, Vladimir Fanshilnek az elmúlt években sikerült megfigyelnie a Budapesti Fesztiválzenekar titkát. Április 26-án és 28-án a Zeneakadémián
mutatja meg, mennyire tudja kamatoztatni ezt a tudást, amikor is maga vezényli a világ egyik legjobb zenekarát a FIÚK (Fischer Iván Új Karmestereket mutat be) sorozat keretében.

Az ausztrál Vladimir Fanshil első látogatása a Fesztiválzenekar pró­ba­ter­mé­be maradandó élmény volt: „Amit ott tapasztaltam, a felfedezés erejével hatott, minden képzeletemet felülmúlta. Amint földet értem a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtéren, Fischer Iván már hívott is, hogy ’gyere azonnal a Selmecibe próbálni’. Ez nem volt betervezve, de azonnal odasiettem. Soha nem felejtem el, amit akkor láttam: a zenekar Iván új operáját, A Vörös Tehenet próbálta. Iván ott volt a terem közepén, egyik kezével zongorázott, a másikkal vezényelt, és teli torokból reppelte a magyar szöveget, néhány muzsikus éppen táncolt, mások a kottát bújták – bohém káosz uralkodott. De olyan tartalmas káosz, hogy azonnal magával ragadott a zenélésük öröme – soha nem láttam még ilyet.”
„A BFZ az első hangtól kezdve mindent máshogyan csinál, és lehetetlen nem beleszeretni abba, amilyen őszintén és megalkuvás nélkül viszonyul a zenéhez” – magyarázza a fiatal karmester, aki Dubóczky Gergely és Victor Aviat debütálása után veti bele magát a „bohém káoszba”, és a Glinka-Mozart-Prokofjev mesterhármas műveivel mutatkozik be a zenekar élén.
Fanshil így mesél a darabokról: „Az első mű Glinka Keringő-fantáziája. Glinka, majd az utána következő orosz zeneszerzők számára a keringő nem egyszerűen egy tánc, hanem önkifejezési lehetőség, amellyel életre kelthető a melankólia, a szerelem, a féltékenység, a báj és még sok más érzelem.”
„Mozart zenéje a fiatalos önkifejezés csúcsa. Prokofjevhez hasonlóan Mozart is imádott viccelődni és grimaszolni. Számomra a szellemesség és a zsenialitás összeköti ezt a két csodagyereket, akik a zenéjükben mindig képesek fiatalok maradni. A két hegedűre írt C-dúr Concertonét Mozart mindössze tizennyolc éves korában, de már nagyon ismert komponistaként szerezte, tele zenei párbeszéddel és humorral” – részletezi a koncertek programját a dirigens, aki Prokofjev zenéjében azt szereti, hogy miközben könnyed és játékos, mindig van tapintható mélysége.
hirdetés

„Egyszerre volt groteszk és vicces, költői és gúnyos, ez a kettősség teszi Prokofjevet zsenivé. Utolsó szimfóniája a kifinomultság és a zenei kifejezés mesterműve, amelyben két, egymástól nagyon eltérő jelleg találkozik: a felszín áttetsző és derűs, ám a mélység sötét, küzdelemmel teli üzenetet hordoz.”
Prokofjev két befejezést írt a 7. szimfóniájához: egy csöndes-ünnepélyeset, valamint egy élénk-sziporkázó zárást. Vajon Vladimir Fanshil melyiket választja? Jöjjön el, és hallgassa meg!
www.bfz.hu

Zeneakadémia
Április 26. és 28.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor