RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2018. augusztus 15., szerda
Mária

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
Hold körüli misztikus utazás
2017-12. szám / Jónás Ágnes

Tompos Kátya kivételes énektudásából a Valami Amerika 2-ben kaphattunk először ízelítőt, szín­há­zi szerepei mellett azóta is szívesen kalandozik a világzene, a jazz és a pop világában, 2013-ban jelent meg első szólólemeze Keresztül Európán címmel, ez év májusában pedig napvilágot
látott új, Holdjárat című albuma. A dallamok iránti szeretetének gyökereiről és az új korong kínálta va­rázs­la­tos zenei utazásról a Jászai Mari-díjas színész-énekesnővel beszélgettünk.

Négy éve Keresztül Európán címmel jelent meg első szólólemezed, idén májusban Holdjárat című albumoddal jelentkeztél. Mi ihlette a mostani lemezt, milyen dalok kerültek a korongra?
T. K.: Ez a lemez útkeresésről, szerelemről, életről, filozófiáról szól. A Keresztül Európán lemez dalai angol, francia, bolgár, magyar és orosz nyelven csendültek fel, hidat képezve ezzel nyelvek és zenei stílusok között, ezzel szemben a Holdjárat minden dala magyarul van. Mivel minden napomat a színházban töltöm, csak előadások után, éjszaka tudtam időt szakítani a szövegírásra, esténként szállt meg az ihlet. Az éjszakai megváltozott fényviszonyok, a Hold és a csillagok határozzák meg a szövegek hangulatát. Holdjárat az albumon szereplő egyik dal címe is, mely elvágyódó emberekről szól, akik várják, hogy jöjjön a Hold­járat, s elrepítse őket egy másik világba. A bensőséges, hol el­gon­dolkodtató, hol vicces, de mélyen a lélekből fakadó történeteket mind-mind az élet ihlette, mindegyik dal egy másfajta szín a lemez palettáján. Izgalmas belegondolni, hogy ugyanazt az égitestet látták éjjelente a pár száz évvel előttünk élők, ha felnéztek az égboltra, mint mi. Mindannyian ki vagyunk szolgáltatva a csillagok állásának, a holdfázisok hatnak a pszichénkre, a szervezetünkre.

Hrutka Róbert már korábbi lemezed dalait is segítette a megfelelő köntösbe bújtatni, a Holdjárat készítésénél pedig szerzőtársakká váltatok.
T. K.: Hrutka Róbert biztatására kezdtem el dalszövegeket írni, de az ő zenei stílusa, a lírai világ, a pop-rock vonal lett a meghatározó csapásirány. Eddig ahhoz voltam szokva, hogy mások szövegeit adjam elő és alakítsam azokat magamra, most azonban új kapukat nyitott meg előttem a szövegalkotás. Kíváncsi voltam a saját kapacitásomra, vagyis arra, hogy ha az a feladat, hogy írjak szöveget, akkor a sok színházi munka mellett mi az, ami engem inspirál, amit szeretnék kifejezni. Korábban rendszeresen írogattam verseket, egy időben naplót is vezettem, de sose gondoltam volna, hogy ezeket érdemes lenne nyíl­vá­nosságra hozni. Megmutattam néhány szövegem Robinak, és legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy nagyon jók. Beindult a fantáziája, elkezdett rájuk dallamokat írni, idővel pedig szerzőtársakká váltunk. Volt, amikor már meglévő zenei anyagra kellett szöveget írnom, de olyan dal is van a lemezen, amit teljes egészében én írtam, a zenét is én komponáltam gitár segítségével.

A Valami Amerika 2-ben kaphattunk először ízelítőt kivételes énektudásodból. A kritikusokat is lenyűgözte az a bombabiztos hang, amivel a Magányos csónakot énekelted. Korán felfigyeltek a tehetségedre?
T. K.: Gimnáziumban kórustag voltam, aztán egyszer a franciatanárom elküldött a Francia Intézetbe egy sanzonversenyre – a Frankofón Fesztivál keretében egy Edith Piaf-sanzont adtam elő. Ekkor énekeltem először profi zenekarral. Itt ismerkedtem meg Orosz Zoltán harmonikással, aki azt tanácsolta, hogy ne csak orosz szakra jelentkezzem érettségi után, hanem próbáljam meg a Színház- és Filmművészeti Egyetemet is. A színészet ekkoriban még csak távoli álom volt számomra, s én voltam a legjobban meglepve, amikor megtudtam, hogy felvettek.
hirdetés


Ezek szerint mindenki más látta benned a potenciált, csak te nem?
T. K.: Nem éreztem magam még érettnek erre a pályára. Énekelni is csak azért kezdtem el, mert nálam bölcsebbek azt mondták, hogy hasznomra válik. A színészi hivatás felé is mások biztatására fordultam, de azt, hogy az út, amin járok, valóban az én utam, csak később kezdtem érezni, mikor már megvolt a kellő rutin és tapasztalat. Bagó Gizella hangképző mesterem személyiségének és tudásának köszönhetően tudtam fejleszteni az énekhangomat a mostani szintre, a hangi adottságokat pedig részben orosz nagy­ma­mámtól örököltem.

Ha jól tudom, a Keresztül Európán című lemezt megelőzte egy európai túra, ami alatt utcazenéltél. Milyen emlékeket őrzöl erről az időszakról?
T. K.: Óriási élmény, tanulmányút és terápia volt, kezdtem jobban rálátni a világra és az emberek reak­ciói­ra, s volt időm megbarátkozni a gondolattal, hogy egyszer majd színpadon fogok állni. Orosz Zoltán rendszeresen járt nyaranta utcazenélni Franciaországba. Egy nap megkérdezte, lenne-e kedvem vele tartani, s francia sanzonokat énekelni. Remek lehetőségként tekintettem a közös kalandra, biztos voltam abban, hogy még jól is jön az utcazenélés során szerzett tapasztalat a felvételimhez, ráadásul még önbizalmat, bátorságot is adhat. Nekem egyébként egyáltalán nem volt természetes, hogy kiállok emberek elé énekelni, sőt, azelőtt sosem énekeltem nyilvánosság előtt. Szerettem volna megtapasztalni, hogy milyen lehet a közönséggel való közvetlen kommunikáció, s hogy milyen hatást vált ki a személyiségem az emberekből.

A szerénykedés egyfajta különleges bájt kölcsönöz neked, s roppant szimpatikus, hogy ennyire nyíltan be­szélsz a félelmeidről is.
T. K.: Apukám mentalitását örököltem. A Valami Amerika 2 után sokan megismertek az utcán, azo­no­sí­tottak a karakteremmel. Folyton azt éreztem, mintha ki kellene magyaráznom magam abból a szerepből, amit a forgatás során magamra szabtam. Kérdezgették, hogy melyik vagyok inkább: a vadóc, bevállalós énekes vagy a visszafogott Vivi. Aztán a Poligamyban és a Coming outban már más hangnemben, érettebb nőként tudtam magam kipróbálni. Mivel színészként folyton változhat a pozíciód, nem tanácsos elszállni. Egyik nap még te vagy a legérdekesebb, másik nap már egy másik ember, épp ezért nekem az a legfontosabb, hogy önmagam számára legyen érdekes az, amit épp csinálok. Igyekszem a számomra kedves feladatokba belekapaszkodni, s élvezettel végezni a munkámat.


vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor