RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2017. november 19., vasárnap
Erzsébet

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Kritika (5)
120 dobbanás percenként
2017-10. szám / Szalóky Bálint

A ’90-es évek elején járunk, az AIDS sűrűn szedi áldozatait. Az Act Up nevű mozgalom fiatal, a betegségben javarészt maguk is érintett, párizsi aktivistái mindent elkövetnek, hogy felhívják a figyelmet a járványra, és arra, hogy a kormány és a gyógyszeripar mennyire semmit sem tesz

azért, hogy megfékezzék a vírus terjedését. Robin Campillo filmje az idei Cannes-i Filmfesztivál versenyprogramjának legnagyobb meg­le­pe­té­se volt. A 120 dobbanás percenként a protest filmek hagyományait követve indul, hogy aztán ebből a tág, sokszereplős nézőpontból végül két fiú kibontakozó szerelmére, egyben a betegség utolsó stádiumára fókuszáljon.
A meglehetősen szokatlan rendezői döntés működőképes ötletnek bizonyul: a játékidő első felében a fiatalok lendülete viszi magával a nézőt, észrevétlenül kedveltetik meg magukat velünk, hogy aztán velük tartsunk a cseppet sem meglepő, mégis szívszorító és letaglózó végkifejletig. Campillo semmit sem idealizál, hitelességéhez sokat ad, hogy forgatókönyvíró-társához hasonlóan maga is részese volt az Act Up mozgalomnak – ennyi év távlatából azonban kellő távolságtartással tud visszatekinteni erre az időszakra. A 120 dobbanás percenként Cannes-ban megérdemelten nyert négy díjat (köztük a zsűri nagydíját és a FIPRESCI-díjat), és csak üdvözölni lehet azt a döntést is, hogy Franciaország ezt a filmet nevezte a jövő évi Oscarra.

120 dobbanás percenként (16)
(120 battements par minute)
Francia, feliratos film
Rendező: Robin Campillo
hirdetés

Főszereplők: Nahuel Pérez Biscayart, Arnaud Valois, Adèle Haenel
140 perc
Forgalmazó: Vertigo Média
Bemutató: 11. 16.





vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor