PM Online | Gasztro

Békebeli időket idéz a világ legszebb kávéházának is titulált New York Kávéház. De nemcsak a helyiség gyönyörű, hanem az az atmoszféra is, ami árad belőle.

Valaha művészek, írók tanyája volt, például Babits, Karinthy, Kosztolányi, Weöres élt itt társasági életet, és alkotott, most meg afféle népek kohója, láthatóan a földkerekség minden tájáról érkeznek ide emberek, és meglehetős békességben megférnek egymás mellett, ami akár társadalmi mintaként is szolgálhatna. No, jó, persze magyarból azért lehetne valamivel több, bár már növekszik a számuk. De hát ez a régi nóta, ami nekünk drága, az sok külföldinek kellemes árfekvést jelent. Így is már annyian vagyunk, hogy a bejáratnál elhelyeztek egy kordont, az előtt kell várakozni, míg a helyünkre nem kísérnek minket. Én ezt nem nagyon kedvelem, de valószínűleg nincs más megoldás, mert gyakran igencsak összegyűlik a vendégsereg. Azt mondja Abrudán Zsolt séf, aki Wolf András mellett, aki az egész szálloda és a Salon étterem gasztronómiájáért is felelős, hogy úgy három éve növekedni kezdett a vendégek létszáma, és vagy 50 százalékkal meg is nőtt, és szerencsére így is maradt. Azóta naponta 1200-1300 vendéget szolgálnak ki, hetente elfogy 15 ezer tojás, 400-500 liter tejszín. Ennyi embert persze csak elképesztő szervezettséggel lehet kiszolgálni, használni kell a sztenderdeket. A többség kávézni, sütizni jön be, de mind többen kérnek ételeket is. Természetesen itt nem lehet olyan sok összetételű, annyira időigényes, cizellált fogásokat készíteni, mint a kávéházból leválasztott fine dining étteremben, az elsőrangú Salonban, de jó alapanyagokból finom ételeket kötelesség itt is csinálni.
Persze itt is gondot jelenthet, mint szinte mindenütt, hogy nem érkezik egyenletes minőségben a magyar alapanyag, de azért már lehet megbízható beszállítókat találni, és ide nagy tételekben kell szállítani, ezért ekkora „felvevő piacot” félnek elveszíteni a vállalkozók. Abrudán Zsolt végigvisz minket a pincében található konyhán, innen külön pincérek hozzák az asztalokig az ételt. Akik fogadnak minket, fölveszik a rendelést, beszélnek az ételekről, nem mennek le a konyhába, nekik az a dolguk, hogy a saját pályájukon csak a vendégekkel foglalkozzanak. Bennünket leginkább Vasadi Tamás üzletvezető-helyettes szolgál ki, korábban a Kempinskiben, az Apetitóban dolgozott, vérprofi, elegáns és közvetlen, de úgy, hogy sohasem tolakodó. Nagy élvezettel beszél az ételekről, borokról és a kávéházról egyaránt. Délelőtt 11-től zárásig kellemes zongoramuzsika szól, napközben Darvas Tamás és Kovács Ernő váltják egymást, esténként Nádas Attila játszik. A Roma Hungaricum pedig cigányzenével szolgál finom szalonzeneként. Bizonyos íróknak, művészeknek van törzsasztaluk, ha előre telefonálnak, akkor ezt mindig biztosítják számukra. Mi éppen Ungvári Tamás asztalánál ülünk, amit fel is tüntettek rajta.
Persze, hogy a friss, ropogós, ugyanakkor puha házikenyér itt készül, kissé fagyos hozzá a vaj. A kis, tojás alakúra formált libamájpüré viszont lefegyverzően lágy, édeskésségéhez jól passzol a málna és a tányér mélyedésében tanyázó libazsír. A fekete palán kihozott hideg ízelítőben sajtokat, kolbászt, szalámit, sonkát egyaránt találunk, garantált minőségben. Tartalmazza nagyanyáink ízeit az egészen remek babos marhagulyás csipetkével. A sűrű paprikakrémlevesbe rántott pontyot tenni vagányság, de abszolút beválik. Remek a penne gorgonzolával és lazaccal. Ugyancsak remek lenne a New York spagetti, de ez sajnos hidegen érkezik. Nagyszerű idea a fogasfilét sütőtökös nudlival és pirított tökmaggal adni. Érdekes ötlet a csirkemellet vadas módra készíteni, és zsemlegombóccal tálalni. A köretekben meglehetősen nagy a találékonyság, a rózsaszínűre sült kacsamellhez szilvapüré és édes maceszgombóc dukál. Gyönyörű és igen jó állagú az érlelt marhabélszín karamellizált zöldségekkel és sült burgonyával.