|
       |
|
hirdetés
 |
|
 |
|
Nincs kegyelem Az ember elmegy a Várba, ha már ott van, ha már összegyűjtötték ezt a sok Csontváryt. Nem számít meglepetésre, hiszen ismeri a képeket, ismeri Csontváry nem létező nemzetközi reputációját. Csontváry a miénk, csak mi tudjuk, hogy mennyire nagy és mitől nagy. Vagy inkább mi sem tudjuk, elfelejtjük. Egy nagy szenvedés dokumentációja, és, persze, ilyen a művészethez való | | |
 | | Honnan tudjuk, hogy nem álmodunk? – Palkó Tibor kiállítása Palkó Tibor a derű állapotában él. Olyan képeket fest, amilyen ez a magyar világ: aszimmetrikusakat, szabálytalanokat, nyers, darabos, durva, csonka formákkal telieket. Felmutat, de nem ítélkezik, kritizál, de indulatok nélkül. Nem le-, hanem felnéz figuráira. | | |
A végén minden a miénk A luxus provokáció, olvasom egy drága firenzei üzlet bedeszkázott kirakatán, csöndes örömmel. Ők is tudják, amit mi tudunk, és egy festékszórós, vélhetően fiatal ember úgy gondolja, erről való véleményét meg is kell osztania a világgal. A drága ruha, autó, ékszer, óra mind arra való, hogy fityiszt mutassanak vele az átlagosoknak. Te szegény vagy, legjobb esetben is másodosztályú, én pedig rejtélyes kormánytanácsadó, akinek nemhogy a kisujja, de a kistáskája, amibe az uzsonnáját és a szennyes fehérneműjét csomagolja, többet ér, mint amennyiért mások három hónapon át | | |
 | | Mentés másként Mindenkivel előfordul, hogy talál valamit, az utcán, egy parkban, egy lépcsőházban. Iratokkal teli tárcát, napszemüveget, sálat, sapkát, némi pénzt. A becsületes megtaláló még az ilyen hétköznapi tárgyaknál is bajban van: mit csináljon velük, hát még ha olyan szokatlan dolgokra bukkan, | | |
|
Korábbi cikkeink |
|
|
|

 


|
|
|
|