|
|
|
hirdetés
|
|
|
|
| | Kukorelly Endre: Istenem, ne romolj Az idén 70 esztendős Kukorelly Endrének utoljára épp tíz éve jelent meg verseskötete (Mennyit hibázok, te úristen, Kalligram, 2011), idei könyve, az Istenem, ne romolj sorrendben a kilencedik (ha a Mind, átjavított, újabb, régiek című gyűjteményt nem számoljuk). | | |
| | „Tudjuk jól érezni magunkat a bőrünkben” Hidas Judittal a Boldogság tízezer kilométerre című novellafüzéréről Anna látszólag példás feleség és anya, dolgozó nő, mondhatnánk, átlagos középosztálybeli nő, akiről nem gondolnánk, hogy valami nem stimmel vele. Úgy tűnik, mindene megvan, „csupán” a közérzete rossz, hiányzik belőle az a belső erő, ami révén megtalálhatja a céljait, és azt | | |
| | „Nem csak egy haza van” – Kiss Noémivel a Rongyos ékszerdobozról Közeli, de a többség számára ismeretlen országokba, városokba, vidékekre visz el bennünket Kiss Noémi nagyszerű könyve, Kelet-Európába, a Szászföldre, Erdélybe, a Vajdaságba és távolabbra, Azerbajdzsánba, Grúziába, Albániába. A munka a 2009-es első kiadáshoz képest öt új | | |
| | | | |
| | | | |
| | Markó Bélával a Bocsáss meg, Ginsbergről Markó Béla Erdélyben, Marosvásárhelyen élő költő, esszéíró, tanár, szerkesztő. 1989 és 2016 közt aktív politikus, volt a Romániai Magyar Demokrata szövetség elnöke és miniszterelnök-helyettes is. Azon kevés közéleti ember egyike, akik őszintén, higgadtan és felkészülten valóban tenni akartak valamit azért a közösségért, amelyik megválasztotta őket. Gyerekeknek szóló gyűjteményeit is beszámítva negyvenegyedik verseskötetét a Kalligram Kiadó jelentette meg, ahogy a Rekviem egy macskáért és az Erdélyi pikareszk című, nagyszerű, elgondolkodtató esszéket és publicisztikákat tartalmazó könyveit is. | | |
| | Nem tudok már VÁRNI, NINCS IDŐm „Egy éve készülünk, hogy megmutassuk számodra mindazt, amit úgy, ahogy mi, te is nap
mint nap érzel: Öröm, lemondás, fájdalom, odaadás, csalódás, megbocsátás, szerelem, idő, élet.” | | |
| | Dallos Szilviával az Akváriumról Mikor fél tizenegykor megérkezem Alsóörsre, már rég túl van a tornán és a két kilométeres, kutyával súlyosbított sétán. Reggelivel, ebéddel vár, közben mesél, azon a varázsos hangon, amire még gyerekkoromból emlékszem: 1961 óta kereken nyolcszáz (!) filmet szinkronizált, tizenhétben őt magát is láthattuk. Mesélt írásban is: prózai és drámai művek kerültek ki a tolla alól, köztük gyerekkönyvek. Sugárzik belőle a harmónia, amit nem is volt olyan könnyű megőrizni, újra megtalálni. Kaiser László vele készített kiváló életútinterjúja Dallos Szilvia titkai címmel jelent meg. | | |
| | | | |
| | | | |
| | | | |
| | | | |
| | Medgyes Péterrel a Világgá mentemről Száz országban járt (eddig) Medgyes Péter, angoltanár, nyelvész, az ELTE tanszékvezetője, rektorhelyettese, jelenleg professor emeritusa, aki Magyar Bálint miniszterségei idején helyettes államtitkárként, majd damaszkuszi nagykövetként is dolgozott. Része van a londoni és New York-i magyar Kulturális Központ megnyitásában, a budapesti kínai-magyar két tanítási nyelvű általános iskola létrejöttében. Erzsébet királynő a Brit Birodalom Érdemérem parancsnoki fokozatával tüntette ki, egy másik díját Fülöp herceg adta át a Buckingham-palotában. A Corvinánál megjelent új könyvében elsősorban az utazásairól ír: a borítón lévő képen épp a Ha Long-öbölbe lógatja a lábát. Ami ki tudja, hol van. | | |
| | Egy város szócikkekben Ritka jó ötlet volt a Corvina Kiadótól, hogy a kilencvenes évek végén elindította a kulturális szótárak sorozatát, amiben eddig az amerikai, az angol, a francia, a japán, a német, az olasz és az orosz jelent meg, nemrég pedig elindult az átdolgozott, felfrissített szótároké is; elsőként az amerikai jelent meg, Bart István munkája. | | |
| | „Hiányzik, de azt hiszem, ha élne, akkor is hiányoznék” A cím telitalálat, nem is lehet más, hiszen Esterházy Pétertől vett idézet. Esterházy cikkeiből tizenöt év után jelent meg újabb kötet, Az olvasó országa. A 2003 és 2016 között keletkezett írások – publicisztikák, esszék, jegyzetek, beszédek – a közelmúlt és a jelen Magyarországáról szólnak, hétköznapjainkról és ünnepeinkről. | | |
| | | | |
| | | | |
| | Lenyűgöző, ellentmondásos, káprázatos történetek A 2016-ban megjelent Utazás Európa mélyére című kötetében Muszatics Péter nyolc város (Tallinn, Vilnius, Lódz, Lemberg, Szarajevó, Thesszaloniki, Pozsony, Temesvár) példáin a kelet-európaiság és a közép-európaiság összemosódó határait próbálta megfejteni. Új könyvében azt firtatja néhány ukrán és orosz város felkeresése segítségével, milyen a mai Oroszország, száz évvel az 1917-es kommunista forradalom után. | | |
| | | | |
| | | | |
| | Király Kinga Júliával az Apa Szarajevóba mentről Keller Jázmin nyolcéves 1984-ben, amikor főkönyvelő édesapja disszidál, megpattanva a családjától is, amelyikkel egy erdélyi kisvárosban él. Huszonhét esztendő múlva telefonál csak Münchenből: „Itt apu.” Meghívja egyetemet végzett, de állástalan lányát, próbáljon ott szerencsét. És Jázmin, akit ő Gelsominának hív, elindul hozzá, némi kerülővel: be akarja járni apja egykori útvonalát, megnézni Belgrádot, Srebrenicát, Medjugorjét, Szarajevót, így érkezik meg Németországba. S talán útban van önmagához is. Király Kinga Júliának, aki Marosvásárhelyen született 76-ban, ez a hatodik kötete. Kiváló regény. | | |
| | | | |
| | | | |
| | | | |
| | Bereményi Gézával az Antoine és Désiréről 1978-ban jelent meg Cseh Tamás egyik legjobb, a sorban második nagylemeze, az Antoine és Désiré. Különleges volt a borító, a tasak hátoldalán egy fényképregényt láttunk, a huszonöt kockán a két címszereplő, de feltűnik az énekes, mellette egy másik figura, Géza, a vidéki rokon, s persze néhány lány. 2017-ben a fotósnak, a 90-es évek eleje óta Dániában élő Vető Jánosnak az jutott eszébe, hogy a régi képekből összeállhatna egy új, terjedelmesebb fényképregény: a Corvina Kiadó vállalta a kiadását, Bereményi Géza pedig megírta a rövid mondatokból felépülő, rejtélyes szöveget. | | |
| | | | |
| | | | |
| | | | |
| | | | |
| | Csak élni kéne még Zelma Andaxint szed, Zsuzsa Somniumot. Egyikük a húszas, másikuk a negyvenes éveiben jár (kissé bizonytalanul). Egyikük sem tud aludni, hónapokon, éveken át nem. Nem ismerik egymást, nem tudnak egymásról, de az életük furcsa mód összekapcsolódik. Egyszer találkoznak is: Zelma egy baleset után lábadozva sétára indul, és abba a könyvekkel teli kávézóba, az Antikba megy be vizet inni, ahol Zsuzsa áll a pult mögött. Ismerősnek tűnnek egymásnak, még váltanak is pár szót, mindkettőjükben támad egy kis irigység a másik elképzelt élete iránt. Nem irigylésre méltó pedig egyiküké sem. | | |
| | | | |
| | „Egyrészt nyomot hagyjunk, másrészt megtiszteljük, elismerjük egymást” Megjelent a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. Alkotóművészet 2017 című kiadványa, amely művészeti témákkal és eseményekkel kapcsolatos interjúkat, rövid információs anyagokat, a tavalyi év halottaitól való búcsúkat tartalmaz. Az immár második évben jelentkező, nagyalakú, elegáns borítójú kötet a képzőművészet, az iparművészet, a fotóművészet és az irodalom tematikus fejezetei mellett a Kaszás Attila-díjjal, művészeti ösztöndíjakkal, a MANK-hoz tartozó alkotóházakkal és művésztelepekkel is foglalkozik. | | |
| | Péntek Orsolyával a Dorka könyvéről A Dorka könyve középső része egy három részből álló műnek: az első, Az Andalúz lányai 2014-ben jelent meg, a harmadik még készül. Most a hetvenes években született Dorka beszél a családjáról, egész az ük- és szépszülőkig visszamenve. Hol az ő életidejében vagyunk, a Kádár-korban, a rendszerváltás utáni években és ma, hol a közelebbi vagy távolabbi múltban, Szabadkán, Szegeden, Szekszárdon, az Isztriai-félszigeten vagy épp Firenzében. Az ikertestvérek önmagukat, egymást próbálják megérteni, megmagyarázni a múltból, amennyire ez lehetséges, ha lehetséges egyáltalán. | | |
| | | | |
| | | | |
| | | | |
| | | | |
| | | | |
| | Kácsor Zsolttal A harminckét bolondról Kácsor Zsolt negyedik, a Kalligramnál megjelent komor és megrázó könyve súlyos történelmi témáról beszél, a második világháború idején a Donhoz, a Don-kanyarba hurcolt katonák sorsáról, akiknek egyike az elbeszélő, Mazurka Flórián nagyapja: hazatért ugyan, de megbomlott elmével, ami sosem tisztult ki. Unokája az édesapja öngyilkossága után megy ki a nagyapa testvéréhez Marseille-be, aki sokakhoz hasonlóan még 1956-ban indult el Nyugatra. De sem a térbeli, sem az időbeli távolság nem segít senkin: ami történt, beeszi magát a lélekbe és a testbe. Mindenki cipeli a saját és az örökül kapott terheit. Talán az írás segíthet, de ez sem biztos – a szerző szerint sem, akinek három családtagja is a Donnál pusztult el. | | |
| | | | |
| | És felhőátvonulás Domos tata, az író anyai nagyapja füzetbe jegyezte az aznapi időjárást. Gondosan, akkurátusan, rajzolt, dőlt betűkkel. Így maradt meg, számos füzetben, harminc év napsütése, átlaghőmérséklete, felhőátvonulása. Hogy miért jegyzi le az adatokat, aligha tudta volna megmondani. Ahogy azt sem, milyenek voltak a dédszülei, nagyszülei. | | |
|
Korábbi cikkeink |
|
|
|
|
|
|
|