PM Online | Gasztro

Többször jártam az öt évvel ezelőtti megnyitása óta a Műjégpálya meglehetősen szépen felújított épületében működő Városliget Café & Restaurantban, de olyankor, amikor a nagy ablakokon keresztül azt lehet látni, hogy korcsolyáznak, még soha.

Na jó, azért az sem kutya, ha nyáron csónakáznak, az meg nem jó, amikor már rendszerint augusztus végén különböző rendezvények miatt leeresztik a tavat, és aztán több mint két hónapig tátong ott az üres semmi. De most már tudom, hogy békésen sikló korcsolyázókkal, netán a jégen egymással hancúrozó kergetőzőkkel és este a háttérben gyönyörűen megvilágított Vajdahunyadvárával a legpazarabb a látvány. A téli, emberekkel teli városképek nagymestere, Bruegel is megirigyelhetné a látványt. Szinte el lehet telni vele. Persze nem érdemes, mert akkor mi lesz a sok finom étellel, amikért a kezdetektől Dobosy József séf a felelős.
Fejes Gábor üzletvezető azzal fogad, hogy ugye meglepődöm, hogy még mindig ő üdvözöl bennünket, és a séf sem változott, ez mostanában, amikor a vendéglátósok szinte csapatostul rajzanak ki külföldre, vagy legalábbis jobb munkahely reményében itthon buzgón vándorolnak, azért ritkaság. Itt viszont igyekeznek vigyázni a személyzet tagjaira, nem mindenkitől ugyanazt várják el, ha egy pincér például remekül bánik a gyerekekkel, érzéke van akár ahhoz, hogy jól eljátsszon velük, akkor kiaknázzák ezt a képességét. Fontos, hogy kedvvel és ne unottan, rutinszerűen üdvözöljék a vendégeket, akiknek elégedetten kell távozniuk.

A séf úr remek mesterektől tanult a Gellért Szállóban, huzamosabb ideig dolgozott Németországban, de Európában több helyütt főzött, sőt még Ázsia sem hiányzik a palettájáról. Mégis a magyar konyha elkötelezett híve, hiszen már akkor, amikor a nagymamája főzött, nagy elánnal téblábolt a konyhában. És ezt a magyar konyhát, amit tán nevezhetünk a Monarchia konyhájának is, olyan nagyon nem is akarja agyonújítgatni. Szemléletes és ízletes példa erre a gyöngyöző, aranyszínű, kezdetben négy „tételben”, azóta a sietős vendégek miatt már egyszerűsítve, két „tételben” feltálalt, persze marhából, velős csonttal, zöldségekkel kínált, fenséges tányérhúsleves, ami után Krúdy is megnyalta volna a tíz ujját, és még csettintett is volna velük nagy elégedettségében. Ezt társaságban enni külön öröm, többször volt már benne részem, most megtartóztatjuk magunkat, hogy más fogásokat is kipróbálhassunk, hiszen meglehetősen laktatós.
Ebédidőben sok a turista itt, ugyanis pont a bejárat előtt áll meg az őket a Hősök terére 20 percenként hozó panorámabusz. Esténként egyre több magyar jön vacsorázni, és a kávéház jelleg miatt azokat sem nézik ki, akik csak a helyben pörkölt kávé, netán a desszertek miatt jönnek be.