Kritika (4) A víz érintése 2018-01. szám / Szalóky Bálint
A néma Elisa (Sally Hawkins) egyedüli társaságát szomszédja, az ugyancsak kirekesztettségben élő, meleg plakátrajzoló (Richard Jenkins) jelenti, a kikapcsolódást pedig a lakása alatti mozi. Takarítónőként dolgozik a kormány egyik titkos laboratóriumában, ahová egy nap egy különös, víz alatti lényt szállítanak. Az orvosok és a katonák nagyon is másképp látják, hogy mihez kezdjenek vele, a két tábor egymásnak feszül, ráadásul az oroszok is meg szeretnék kaparintani a jövevényt. Mindeközben a kirekesztettek egymásra találnak: Elisa és a kétéltű lény között különös barátság, majd szerelem szövődik. A lány számára egyértelművé válik: ha meg szeretné menteni a másik életét, mielőbb ki kell csempésznie a laborból.
A markáns kézjegyű, sajátos látványvilágáról híres mexikói alkotó, Guillermo del Toro hiába vetette meg rég a lábát Hollywoodban, legtöbb filmje – például a nagy csalódást okozó Bíborhegy – szerzői kompromisszumok árán készülhetett csak el. Ezzel szemben a Velencei Filmfesztiválon ovációval fogadott A víz érintése egyértelmű visszakanyarodás eddigi főművéhez, A faun labirintusához. A rendező rendkívül ügyesen játszik a műfaji panelekkel, filmjében minden és mindenki túlrajzolt, mégis nagyon a helyén van. Del Toro nemcsak vizuális sziporkáit, de a szívét is beletette ebbe A szépség és a szörnyeteg ihlette, a ’60-as években játszódó felnőttmeséjébe, mely egyszerre elbűvölő szerelmes film és bájos, régimódi tisztelgés a klasszikus szörnyfilmek előtt.
A víz érintése (12)
(The Shape of Water)
Amerikai-kanadai, feliratos film | hirdetés
|
|
Rendező: Guillermo del Toro
Főszereplők: Sally Hawkins, Michael Shannon, Richard Jenkins, Octavia Spencer, Michael Stuhlbarg, Doug Jones
123 perc
Forgalmazó: Fórum Hungary
Bemutató: 02. 22.
|
vissza |
|
| |