Tudom, tudjuk, hogy a nyelv folyamatosan változó dolog, hiába találták föl az írást, a szabályok nem lettek ettől örök érvényűek. Egy időben nem tudtam ellenállni, és néha szóltam az unokahúgaimnak, ha azt mondták, hogy lebetegedtek, hogy a szót egyáltalán nem használják helyesen. A
lebetegedés nem ugyanazt jelenti, mint a megbetegedés, hanem (legalábbis eredeti értelmében) kifejezetten a szülés előtti ágynak esést, ami, tizenéves lányokról lévén szó, legalábbis korai volna.
Nyelvtannáci, feleseltek vissza, és igazuk van. Azóta annyian betegednek le, férfiak, nők, öregek és csecsemők, hogy az egész kérdés értelmetlen okoskodássá vált. Nyilván összekeveredett itt két kifejezés, a megbetegedés és hogy valaki leesik a lábáról, voltaképpen mindenki érti, hogy miről van szó, a lebetegedő nemcsak az orrát fújja, de lehetőség szerint ki sem kel a pihe-puha ágyból, amíg az első tavaszi napsugár ki nem csalogatja őt a fényre. Nem kell annyit okoskodni.
Nem kell? Nemrég olvastam Margaret Atwood regényét, az Alias Grace címűt. Kiváló a kiadó, meg sem fordul a fejemben, hogy ne lett volna szerkesztő, aki átnézi a szöveget, hogy a fordítót magát ne gondos mérlegelés után választották volna ki, ő a megfelelő ember, angolban és magyarban egyaránt szakértő, gondos és alapos. Biztos így van, a regényben szereplő tiszteletest mégis folyton egyházfinak nevezik a fordításban. Persze, jól hangzik, meg egy kicsit régies is a kifejezés, ami így még inkább helyénvalónak tetszik, hiszen a cselekmény a 19. század közepén játszódik. |
Az egyetlen probléma, hogy az egyházfi éppen nem a tiszteletest jelenti, hanem azokat az egyház körüli embereket, akik nem fölszentelt papok, szerzetesek, püspökök. Az egyházfi leginkább a sekrestyés, ha nagyon nagyvonalúak akarnánk lenni, akkor talán még a harangozó.
Lehetne éppenséggel erre is legyinteni, csak itt már a jelentés esetleges változása a magyar irodalmat is érintené. Hogy mást ne mondjak, A helység kalapácsának is fontos szereplője Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi. Aki, mint neve is utal rá, se nem pap, se nem lelkész, csupán szolga. Meg fondor lélek.
A nyelv változik, de Petőfi nem változik vele, nem kell nála okosabbnak lenni. Bár, ami azt illeti, nem kell nála feltétlenül műveletlenebbnek sem lenni.
|
vissza
vissza a lap tetejére
