PM Online | Gasztro

Csaknem két éve megnyílt már a Babka Budapest, ami pillanatok alatt Újlipótváros egyik legnépszerűbb helyévé vált. Bár vannak lakályos zegzugai, elkülönülésre alkalmas, remek helyei, minden tulajdonképpen kirakatban van, mert a hatalmas üvegablakain keresztül igencsak be lehet látni az utcáról.

Azt hiszem, az egyik kulcsszó hozzá a nyitottság. Hogy ide szinte bárki bejöhet, reggeltől éjfélig. Az is, aki reggelizni akar, az is, aki délután kávézgatni, teázgatni, uzsonnázni, az is, aki családdal érkezik, és az is, aki inkább egy bárban időzne, koktélozna, iszogatna, diskurálna. Persze van reggeli, ebéd, vacsora meg mindenféle étkezési forma. A Facebookon bár adódik ilyen kattintási lehetőség, menüt éppen nem hirdetnek, mondja is Németvölgyi Attila tulajdonos, hogy abba nem akar belemenni, amit többfelé tapasztal, hogy ezresért adnak három fogást, az sem baj, ha az vacak. Amúgy az ebédet erősíteni szeretné, a vacsorával már abszolút nincs gond, sőt.
Tanúsíthatjuk, hogy hétfő este, ami igazán nem számít éttermi csúcsidőnek, dugig van a hely, óriási a nyüzsgés, ha elmennek egy asztaltól, máris érkeznek az új vendégek, élet van, öröm van, jó érzés van. Tavaszi télben mediterrán hangulat. Németvölgyit, akit a Sarki Fűszeresből nyilván sokan ismernek, élmény „működés” közben figyelni. Amikor meglát minket a bejáratnál, rögtön odaszalad elénk, pedig igazán nem vagyunk cuki pajtások, korábban mindössze egyszer találkoztunk. De ő amúgy is száguldozik az éttermen belül, ez alatt tényleg csaknem rohanást kell érteni, meglát valakit vagy valamit, és gyorsuló tempóban odasasszézik, vált néhány szót vagy többet, ingajáratban van az asztalok között. Lehuppan ide-oda, dumál, sztorikat mesél, kajákról, piákról regél, no meg az utazásairól, mert utazni azt aztán imád, és persze mindenütt jócskán eszik meg iszik, és a tapasztalatait hazahozza, ami kedvére van, azt megvalósítja.

Érkezésünkkor éppen a bárpultnál állásinterjút készít egy hölggyel, nem, egyáltalán nem ülnek, ácsorognak, részint mert nincs ülőhely, másrészt azt hiszem, ez jellemző rá, neki valószínűleg igencsak rendszeresen támad sietős dolga. A vendég csak lebzseljen, eressze ki a gőzt, érezze jól magát, ő meg így tüsténkedve érzi jól magát. Hogy az milyen, amikor máshol ő a vendég, azt nehezen tudom elképzelni, de valószínűleg szereti habzsolni az életet. Ránézésre nyilvánvaló, hogy ennek a helynek ő a mozgatórugója, motorja, éceszgébere.
Beszél tervekről is, arról, hogy a helyiséget úgy vette át, hogy a konyha rossz helyen, szinte a bejáratnál van, ami teljesen logikátlan, azt valamikor leghátulra telepíti, így ott is kicsit jobban el lehet férni, meg valamivel több vendég is leülhet majd. Most is beférnek vagy 80-an, melegben, amikor a terasz is nyitva, akár 140-en is, ilyenkor aztán igazán csúcsra járatják a konyhát, aminek hadműveleteit a külföldön is tapasztalatokat szerzett séf, Samu Gergely irányítja. Attila azt mondja, hogy nem könnyű az itt dolgozóknak, mert hát ugye ő is vendéglátós, így aztán beleszól a teendőkbe, az étlap kialakításában is tevékenyen részt vesz. Többször hangsúlyozza, hogy ez itt nem fine dining. Viszonylag egyszerű, közérthető, de nálunk még nem feltétlenül megszokott ételekkel szolgálnak, elérhető árakon. Arab, izraeli, örmény, török, grúz fogások egyaránt fellelhetők. A névadó babka pedig könnyed, omlós, jeruzsálemi eredetű, finom csokis kalács. Lehet akár önmagában is majszolni, de desszertnek is abszolút megteszi. Ha akarod, hideg koktéllal kezdesz, de van meleg is. Ha gondolod, ehetsz kencéket, a már nálunk is elég ismert hummust vagy a fölöttébb finom céklás kecskesajtkrémet, netán olívaválogatást. Ehetsz olyan üdítő salátát, mint az arab tabbouleh, akár izgalmasan gránátalmásat, diósat. De persze kaphatsz bárány köftét is, sőt, ha akarsz, egy jókora steaket ugyancsak. Még a vargabéleshez hasonló nyalánkságot is bekebelezhetsz, ez azonban cérnametéltből készül.