PM Online | Könyv

Predrag Stepanovic magyarországi szerb író, műfordító 1984-ben megjelent elbeszéléskötete, a Malogradske i druge price (Kisvárosi és egyéb történetek) megszületése után sok-sok évvel kerül magyar nyelven is az olvasók elé. Jobb későn, mint soha, mondhatnánk, de tény, hogy a mohácsi születésű író könyve most is érdekes, ha nem érdekesebb, mint szerb nyelvű megjelenése idején volt.

A mohácsi szerbek életének krónikása olyan történetekkel ismertet meg bennünket, amelyek egy közösség mindennapjaihoz tartoztak, ugyanakkor számunkra teljesen ismeretlenek. Ilyen például az Afganisztán, Pakisztán című elbeszélés, amelyből megtudjuk, hogy a vasárnapi liturgia végén milyen rendben hagyták el kor és nem szerint a hívők a templomot, és tértek meg otthonaikba. Az írás hőse, Gavrilo Novakovic, akit leginkább elkerült mindenki, mert évtizedeken át ugyanazokkal a történtetekkel traktálta őket. Arról nemigen esett szó, hogy Gajo bácsi esze, hát még a gerince nagyon is rendben volt. A mezőrendőrként dolgozó férfit a város főjegyzője egy napon arra szólította fel, hogy állami alkalmazottként, minisztériumi utasításra válasszon magának magyar nevet. Ugyanis a pesti uraknak eszükbe jutott, hogy az országot a háború után éppen azok a népek csonkították meg, amelyek együtt éltek velük, de nem voltak magyarok, itt az ideje, hogy megtisztítsák az állami intézményeket tőlük. Így aztán a kétgyerekes Gajo Novakovic a jegyző felszólítására választott magának egy szép magyar nevet, és fogcsikorgatva ugyan, de Novák Gavrilóként folytatta életét. Tíz év múlva, amikor elérte a nyugdíjkorhatárt, és megkapta első nyugdíját, ismét felkereste a jegyzőt, hogy visszakérje tőle a nevét. A jegyző a hasát fogta a nevetéstől, amikor megértette, hogy Gajo az ovic-ot, a szerb nevéből lefaragott néhány betűt kéri vissza. Elutasította a kérelmezőt, aki ügyvéd útján, és félhavi nyugdíja árán, néhány hónap alatt hivatalosan visszaszerezte régi-új vezetéknevét.