Test és szellem
Rózsavölgyi Szalon Arts & Café
2018-05. szám / Bóta Gábor
A Rózsavölgyi Szalon neve alatt kisebb betűkkel az is látható, hogy Arts & Café. Ez is jelzi, hogy a művészi élvezetek mellett jelen van a gasztronómiai is, ha úgy tetszik, a testi örömök ugyancsak képviseltetik magukat. Valószínűleg nem véletlen, hogy a régi görögöknél enni is lehetett a színházban. Úgy gondolhatták, hogy fontos együtt táplálni a lelket és a testet.
Furcsa módon műsoros éjszakai bárokban van ez így. Valaha például a Maximban, a Moulin Rouge-ban, a Lidóban előadás közben is lehetett enni. És bizony a mai Orfeumban szintén, akár produkció közben, még a fellépők előtt is elsasszézva kihozza a pincér a meleg ételt is, az italt pedig naná, hogy!
A Rózsavölgyiben szintén van hideg, meleg étel és természetesen ital egyaránt, de az előadás kezdetekor a kiszolgálás egyértelműen megszűnik. Ilyenkor Mucsi Erika nézőtéri felügyelő határozottan elhúzza a vastag, hangszigetelésre is szolgáló függönyt, ami elválasztja a büfépultot az előadótértől, vagyis a szalontól, és befejeződik a mászkálás meg a tányércsörgés, evés. No, jó, jó, persze az előfordul, hogy valaki ilyenkor is belekortyol az italába, beleharap a sütijébe, de szendvicsezés, tésztázás, salátázás, hamburgerezés tényleg nincs. Az addigi vendégek, hiába ülnek asztaloknál, átalakulnak nézőkké, és előadás alatt ez a legfőbb tevékenységük. Aztán a szünetben megint lehet inni, enni, dumálni, nyüzsögni, nagy vidáman zörögni. Az szívfájdalmam, hogy előadás után, bár már elvileg este 11 óráig van nyitva, nem működik igazán kávéházként a hely. Előfordul, hogy a felszolgáló már a szünetben elkéri a fogyasztás árát. Az előadás után pedig rendszerint mindenki siet haza.
Amúgy a produkció előtt másfél órával lehet érkezni. Napközben nincs nyitva a hely, mert próbákat tartanak, és az elég fura lenne, ha közben csendre intenék a vendégeket, ahogy nyilván a színészek sem örülnének alkotófolyamat közben a látogatóknak. Nagy Anna üzletvezető-helyettes, aki főz, régóta színház közeli ember. Dolgozott a Madách színészbüféjében, az Erkel és az Operaház nézőtéri büféjében. Szereti ezt a közeget, imádja a művészetet és a művészeket is. Tudja, hogy itt gyorsan felszolgálható ételekre van szükség, aki itt enni akar, általában könnyű vacsorára számít. Esténként általában húszan-harmincan vacsoráznak.
Jó nézni, ahogy fokozatosan jönnek a vendégek-nézők. Ide nem csaknem egyszerre zúdul be a közönség, mint más színházakba. Látszik, hogy ki törzslátogató, és ki az, aki a tekintetével végigméri a helyiséget, tétovázik, hol is foglaljon helyet. A fogyasztás nem kötelező, aki nem akar sem enni, sem inni, gyakran magától is asztal nélküli széken telepszik le. | hirdetés
 |
|
A kávéházi funkciónak megfelelően a kínálat viszonylag egyszerű, de ez nem jelent igénytelenséget. Természetesen rendelhetők teák, kávék, jegeskávé is, vaníliafagylalttal. Limonádéból is több fajta van, érdemes megkóstolni a rózsavizeset. A kacsamellsalátát narancsosan, zellerrel, pirított tökmaggal készítik. A Rózsavölgyi-salátában többek között friss jégsaláta, ananász, sonka, majonéz, füstölt sajt elegyedik egymással, meglehetős harmóniában. Különlegesség az olyan, pulykasonkás, füstölt sajtos, áfonyalekváros szendvics, amit perecben tálalnak. Tapaszok is kérhetők, például padlizsánkrémes, avokádókrémes, ajváros változatban. A bruschetta libatepertős, tojáskrémes, ezt nevezik máshol zsidótojásnak. A puha, grillezett jércemellfilé párolt lila káposztával és szépen pirult tócsnival érkezik. Vitathatatlanul az egyik fő sláger a juhtúrós sztrapacska, grillezett tarjával és ropogós sült hagymával.
A desszertek közül a Rózsavölgyi-álom fölöttébb népszerű. Ez mandulás, fehér csokis, áfonyás, bonbonmeggyes piskótacsoda. Adnak arra, hogy legyenek cukormentes desszertek, ilyen a narancsos csokoládétorta, de a paleo muffin ugyancsak.
A Rózsavölgyi Szalonban kellemesen el lehet telni, hogy utána átadhassuk magunkat a szellemi élvezeteknek.
V., Szervita tér 5.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
