Ajánló Lábnyomok 2018-06. szám
A rendkívül szép kötet – tervezője és a fekete-fehér fotók készítője a társszerző, Ornan Rotem – 38. oldalán a siasconseti tengerpartot látjuk, a homokban néhány emberi nyom, amikről nekem, idáig érve az olvasásban, Babits Mihály nagy verse jutott az eszembe, a Csak posta voltál: „Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy / magad is, kit a holtak lépte vet.”
A holtak itt Malcolm Lowry, a magyarra Göncz Árpád által Pokolkő címmel lefordított Lunar Caustic huszadik századi, Herman Melville, a Moby Dick tizenkilencedik századi írója és Lebbeus Woods építész. Lowry egy könyvébe New York felé utazva akad bele Krasznahorkai László, pontosabban a felesége, egy londoni könyvespolcról emeli le találomra. Amerikába a New York Public Library hívja meg a magyar alkotót, egy teljes évre, lakást kap, ösztöndíjat, de mégis rosszul érzi magát, mert a könyvtár Cullman Center nevű alegységében „egy diktatúra kellős közepén” találja magát; diktatúrák bárhol kialakulhatnak, földrésznyi, országnyi, könyvtárnyi, könyvtáralegységnyi területen is, és akkor ott az ember már nem érzi jól magát.
Diktatúrából az ember, ha nem akar alattvaló lenni, menekül.
A Pokolkő végén a főhős, nyilván maga Lowry, Melville házát keresi New Yorkban, de nem találja. Krasznahorkai igen; nem is érti, miért okozott ez gondot Lowrynak. 104 East 26th Street, itt írta többek közt a Billy Buddot. „…néztem az aprócska emléktáblát, s arra kellett gondolnom, vajon min mehetett át Lowry a Lunar Caustic végén, amikor támolyogva, de elszántan újra meg újra csak eltévedt…” Kimegy a Moby Dick egyik helyszínére, Nantucketbe is, ahogy Lowry is kiment, és „rendkívül csalódottan” jött vissza. Krasznahorkai elhatározza, neki elég, ha ott lehet, ahol Nantucket van. Elmegy több helyre is, megismerkedik Woods feleségével is. Aztán egy nap számba veszi, mit gyűjtött, mi van. A lista végén ott a Föld, az Univerzum, s „végül: a katasztrófa”. Mert az van a listáink végén. Katasztrófa a diktatúra, katasztrófa a halál. | hirdetés
|
|
Mikor Dublinban jártam, kimentem, szakadó esőben, ahhoz a toronyhoz, ami az Ulysses első fejezetében szerepel. Vagy egy kilométert kellett gyalogolni a buszvégállomástól, amíg odaértem. Nem vártam semmit; ott akartam lenni, ahol a torony van. És mikor odaértem, örültem. Ritka szép délután volt, és jó volt, hogy este beszélhettem róla egy perui lánynak, aki pultos volt a dublini törzskocsmámban. Az élmény része a megoszthatóság. Krasznahorkai írása tulajdonképp egy levél Ornan Rotemnek, aki aztán elkészítette a képeket.
Krasznahorkai László – Ornan Rotem: A Manhattan-terv
Magvető Kiadó, 2018
92 oldal / 6499 Ft
|
vissza |
|
| |