Nagy B. István (1933–2006) Munkácsy-díjas festőművész alkotóként és – mint az egri Eszterházy Károly Főiskola Rajz – Vizuális kommunikáció Tanszékének vezetője – művészetoktatóként is a
kortárs magyar képzőművészet meghatározó egyénisége volt. Életműve jellegzetes képciklusokba rendezhető, melyekből kiemelkednek kései korszakának hitvallássá érett, gyakran magasztos szellemiséggel felruházott sorozatai: a transzcendens kékbe öltöztetett El Greco-tanulmányok, a színesen lüktetető, hangulatbéli változásokat leképező Zsámbék-képek, a léthelyzeteket sűrítő Arcképcsarnok vagy a bibliai témájú, moralizáló Izsák-képek. Nagy B. István művei nüánsznyi finomságú lelki rezdüléseket, mélységes fájdalmakat tapintatosan boncolgató, olykor finom (ön)iróniával átszőtt sugallatok, s azon túl, hogy önértelmezések, egyben az összemberiség szövetébe ágyazott tanítások.
Pesti Vigadó,
08. 17. – 09. 23.
|
vissza
vissza a lap tetejére
