Móricz Zsigmondról szokás úgy beszélni, hogy témái porosak, hőseinek zöme elvadult paraszt. Urbán László munkájának köszönhetően megismerünk egy egészen más Móriczot, a magyar társadalom szigorú kritikusát.
Egy helyütt például ezt írja: „Nem akkor vagyok magyar író, a magyarság írója, ha vissza akarom kergetni őket az elhagyott útra, cifraszűrbe és a jobbágyságba, hanem akkor, ha megértem, hogy ma mit akar, és segítségére akarok lenni ebben a magára vállalt új életben. A magyarok, úgy látszik, teljesen ki akarnak költözni Ázsiából, de akkor segítsünk nekik, hogy európai ember lehessen belőlük. Nem múzeumi magyarságot kell megőrizni ebben az életben, hanem élő magyarságot, amelyik méltó tagja legyen a világ kultúrájának.”
A kötet írásai a századforduló Monarchiájától a Bethlen-korszak végéig tartó időszakról beszélnek, Budapesttől tündérország Erdélyen át vezetnek vissza a fővárosi színpadokig. Móricz különleges érzékenységgel ábrázolja az új nagyvárosi „nőtípust” is, a morális értékeit pénzre váltó, „felszabadult” nőt.
Móricz Zsigmond: Asszonyokkal nem lehet vitázni
Szépmíves Könyvek, 2017
400 oldal / 3990 Ft
|
vissza
vissza a lap tetejére
