Kell, hogy az elhallgatott családi történetekről nyíltan merjünk beszélni, vagy jobb a hallgatás? Ha mesélni szeretnél róla, hogyan add tovább a gyerekednek?
Igaz Dóra legújabb regénye nagyon bátor, a magyar gyerekirodalomban elsőként foglalkozik a holokauszt elbeszélhetőségével, elgondolhatóságával, tabusításával és kibeszélhetőségével. Hősei egy csapatnyi ötödikes fiú, akik szépen lassan kapcsolatba és diskurzusba kerülnek a szüleik, nagyszüleik gyerekkorával.
Igaz Dóra 2016-ban robbant be a magyar gyerekkönyvek világába a Nyár, nagyi, net című, alsósoknak szóló regényével. Azóta foglalkozott a testvérféltékenységgel, az iskolássá válással, most pedig a magyar gyerekirodalomban elsőként mesél a 10-12 éveseknek a holokausztról. Az ő perspektívájukból nyit a múlt felé, ami egyfelől nagyon távol van már tőlük, mégis hat rájuk. A regényt a mába és Budapestre helyezte – hősei szépen lassan, a saját kérdéseik és érdeklődésük által vezetve ismerik meg a szüleik, nagyszüleik gyerekkorát és élettörténetét. A regény nem történelmi regény, még csak nem is sokkoló holokauszttörténet, mindösszesen azt mutatja meg, milyen fontos az identitásfejlődés, a gyerekek mentális egészsége szempontjából az elhallgatott, tabusított kérdések, gondolatok, családi történetek lassú, közös megbeszélése. |