Interjú
„Csokoládészínű hangok” nyomában
2018-11. szám / Pavlovics Ágota
Borbély Mihály több formációban játszik. Zeneszerzőként és muzsikusként fáradhatatlan kísérletező, újító. A források, amelyekből táplálkozik, a Kárpát-medence és a Balkán népzenéje, Bartók és Kodály öröksége, amit a jazzel finom szövetté sző. Mindig izgalmas, ami éppen magával sodorja,
mostanában például a korábbiaknál is jobban foglalkoztatják a tárogatóban rejlő lehetőségek. Borbély Műhely nevű együttesével december 13-án a Budapest Music Centerben (BMC) ad koncertet, amelyen jövőre megjelenő lemezük anyagából is hallhatunk. A Liszt Ferenc-díjas, a Vujicsics együttes tagjaként Kossuth-díjas Borbély Mihály, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének docense kivételes ember. Beszélgetni is kivételes állapot vele.
Indulása óta otthonosan mozog a népzenében, jazzben, a kortárs zene területén. Zseniális szaxofonos és még számos fúvós hangszer mestere, elvarázsol bennünket, akármelyiket fújja. Mi foglalkoztatja mostanában leginkább?
B. M.: A tárogató régi kedves hangszerem, mostanában sokat foglalkoztat, egyre inkább felfedezem a lehetőségeit. A BMC Records kiadásában két éve megjelent Be by Me Tonight / Gyere hozzám estére! című lemezünk a címadó, tárogatós számmal kezdődik, amely annyira megfogta Gőz Lászlót, a BMC igazgatóját, hogy amikor meghallgatta a készülő lemezt, felhívott és áradozott, ami nem kis dicséret, hisz ő is fúvós muzsikus, másrészt a BMC Records producereként is rengeteg zenét hallgat. Nagy örömünkre a lemez a Gramofon Klasszikus és Jazz zenei magazin „Az év legjobb magyar jazzlemeze” kategóriájának megosztott győztese lett. A tárogató mellett a klarinét is újra kedvencem lett, talán azért, mert én is klarinétosként kezdtem a pályámat, s valahogy magam is elégtételt szeretnék szolgáltatni ennek a jazzben eleinte nagyon népszerű hangszernek, melyet egy idő után teljesen kiszorított a szaxofon. Szeretném többet használni ezeket a hangszereket, ezért sokat gyakorolok tárogatón, klarinéton, illetve annak mély változatán, a varázslatos hangú basszusklarinéton.
Bartók és Kodály „csokoládészínű hangnak” nevezte a tárogató hangját. A két zeneszerző-óriás szavai remekül passzolnak a jazzben sokszor mellőzött hangszerhez, Önt mi fogta meg a tárogatóban?
B. M.: Meg vagyok győződve róla, hogy Kodályt, aki inkább pejoratívan használta ezt a kifejezést, ma már lenyűgöznék a hangszer legavatottabb mesterei, beleértve jó néhány világsztárt, akik jazzhangszerré (is!) tették ezt a hungarikumot. Megtisztelő, hogy néhányuknak (pl. Joe Lovano, Charles Lloyd, Paquito D’Rivera) én segíthettem a hangszerválasztásban. Mostanában jobban vonzanak azok a hangszerek, amelyeknek a teste is fából készül, persze a szaxofonhoz sem leszek hűtlen, de – noha a fafúvós család tagja – annak teste rézötvözet, így most az új lemezen kevesebb szerepet kap. Talán nem véletlen hogy épp a tárogató hangjába szerettem bele, hisz – ellentétben duplanádas, éles hangú elődjeivel (tárogató, tárogatósíp, Rákóczi-síp, töröksíp stb.) – a modern tárogató a szaxofon közeli rokona, kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy gyakorlatilag egy fából készült szopránszaxofon. Mostani koncertjeinken teszteljük az új számokat, amelyekből néhányat a BMC-ben, az Opus Jazz Clubban december 13-án is bemutatunk. Ezen az estén és a lemezen sem használok majd több hangszert, mint általában, de az említett fafúvós hangszerek és néhány különleges népi hangszer az eddig megszokottnál is hangsúlyosabb szerephez jut. Előadóként, zeneszerzőként számomra természetes, ahogy a népzene és a jazz egymásba olvad, hisz bennem ezek évtizedek óta együtt élnek, a feladatom „mindössze” az, hogy a hallgató számára is természetessé tegyem ezt. Zenei világomban a megszokotthoz képest egy picit mást jelent minden, keresem az új hangzásokat, illetve azokat a helyzeteket, amelyekben az eltérő zenei környezet megváltoztatja az elsődleges jelentést. A Budapest Music Center gondozásában jelenik meg az új lemezünk is, melyet januárban fogunk felvenni a BMC stúdiójában, s várhatóan tavasszal fog megjelenni, munkacíme: Hungarian Grooves and Moods. További tervem egy szólólemez elkészítése, amely régóta izgat, érzem, hogy sokáig már nem halaszthatom. Ezen mindent egymagam játszanék fel fúvós hangszereken: klarinétok, szaxofonok, tárogató, mindenféle különleges instrumentumok speciális hanghatásokkal és effektusokkal – ebből a tervből sok minden megvan már a fejemben.
| hirdetés
 |
|
Elég sokat tudunk világhírű hegedű- és zongorakészítő manufaktúrákról, és igen keveset a fúvós hangszerek legjobb készítőiről. Ön milyen gyártók hangszerein játszik?
B. M.: A fafúvósok legjobbjai elsősorban francia hangszerek, például a világ egyik vezető szaxofongyártó cége a párizsi Selmer, altszaxofonom az ő egyik legendás modelljük. A klarinétok legnevesebb gyártója a Buffet cég, én a mai napig azon az olcsó modelljükön játszom, amelyet főiskolás koromban vettem, s noha sok drága hangszert próbáltam, valahogy nem vágyom másra, mert az én hangszerem az én kezemben számomra kezes bárány. A tárogatómat Tóth József, egy rendkívüli tehetséggel megáldott hangszerész készítette.
Sok zenészről olvastam már, de olyan szeretetteli szavakat, amelyeket önnel kapcsolatban találtam, ritkaságnak gondolok. Egyetlen idézet: Egyenesség, tisztaság, igazságszeretet: Borbély Mihály! A mai egyre romló világban hogy sikerült megóvnia magát?
B. M.: Biztosan tudom, hogy amerre a világ halad, az nem jó út, s noha a tömegeket magával ragadja az ár, nagyon sokan nem akarnak arra menni. Ám közülük megint sokan tüskéket növesztenek, s mindenre nemet mondanak. Én nem ezt az utat járom. Megszállottan keresem a pozitív, éltető példákat, s magamból is a legjobbat szeretném előhozni, hogy másoknak is segíthessek. A Bibliára épülő spirituális elköteleződésem, hitem az élet minden területén irányt mutat számomra, s emellett családilag is védett övezetben élek, amiért külön hálás vagyok. Feleségem, Radics Ibolya, akit a Vujicsics együttesben ismertem meg, közel négy évtizede hűséges társam, három fiunk közül kettő már önálló, a legkisebb még egyetemista. Szeretek utazni, de mindig boldogsággal tölt el a hazaérkezés is. Sok muzsikus barátom van, akikkel azért zenélünk, hogy szép és jó dolgokat adjunk. A Borbély Műhely is igazi alkotóközösség: Tálas Áron zongorista, Horváth Balázs bőgős és az idei év eleje óta velünk játszó, különleges stílusú dobos, G. Szabó Hunor kiváló muzsikusok és nagyszerű emberek, akikre mindig támaszkodhatom, s ők is mindig számíthatnak rám. Meggyőződésem, hogy ez a zenénken is hallható, így lesz a decemberi koncerten és az új lemezünkön is.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
