PM Online | Mozi

Az egyik legveszélyesebb filmes kísértések egyike a kosztümös film. Hányszor láthattuk, hogy egy ígéretes rendező belefeledkezik a rizsporos parókákba, abroncsos szoknyákba, szépségflastromokba, aztán a film lassan kicsúszik a kezéből. Példának legyen elég Sophia Coppola Maire

Antoinette-je a maga posztmodern játékaival, tornacipős rokokó gesztusaival.
Most Jorgosz Lantimosz is a távoli 18. századi Angliába látogatott vissza meglehetős sztárfelhozatallal. Anna királynő meglehetősen távol áll az ideális uralkodói eszményképtől, ahogy a kor és viszonyai is érdekes keveredését adják egy bukott afrikai állam és a luxuselit társadalmi állapotainak. Az atmoszférateremtéshez értő Lantimosz biztos kézzel merül el a groteszk részletek bemutatásában: a politikai elit kacsaversenyekkel múlatja az időt, a királynő nyulakkal emlékezik elhunyt gyermekeire. Minden olyan egzotikusan távoli, de, és ez is Lantimosz sajátossága, ezek a távoli és groteszk részletek egyszerre nagyon ismerősök és közeliek is. Ahogy az az akkoriban ijesztő társadalmi realitás, hogy milyen könnyen kikerülhetett valaki a pikszisből, és lett kitaszítva a Paradicsomból rövid úton a legbrutálisabb kiszolgáltatottságba. Ezért aztán mindenki a saját szerencséjét kovácsolgatja elég erőteljes pörölycsapásokkal. A királynő jobbkezeként funkcionáló Lady Sarah (Rachel Weisz) éppúgy, mint az udvarba megérkező Abigail (Emma Stone). Ő konkrétan azzal indít, hogy belezúg az útmenti trágyába, innen kaparja ki saját magát, miközben soha eddig nem látott mélységeit láthatjuk a 18. századi demokráciafelfogásnak, a politikai döntések megalapozottságának és mozgatóinak. És ez is meglehetősen ismerősnek tűnik a magyar közönségnek.
Lantimosz fejét szerencsére nem csavarja el túlságosan az egzotikus díszlet- és jelmezkavalkád, Abigail felemelkedését elég biztos kézzel vezényli le. És mivel a színészválasztáshoz és -vezetéshez is ért, remekel a három női főszereplő. Olivia Colman királynője remek elegye gyermekiségnek, ösztönvezéreltségnek, Rachel Weisz Sarah-ja okos, számító, Emma Stone pedig lubickol Abigail szintén célratörő, alakoskodó karakterében. A végeredmény elég meggyőző: egy egyszerre merev és kiszámíthatatlan társadalmi viszonyai miatt félelmetes és festői környezetben lehetünk jelen két órán keresztül, parodisztikus és hisztérikus férfiak és eltökélt, kemény, sokszor brutálisan őszinte nők között, amikor a királyi udvar is félinformációkból kellett tájékozódjon.
Lantimosz egyedül akkor bicsaklik meg, amikor megpróbál direktebben üzenni a nézőjének, ahogy eddigi filmjeiben is, ekkor lesz túl direkt, túl sok, de ezeket a pillanatokat el lehetett nézni az Egy szent szarvas meggyilkolásánál éppúgy, mint A homárnál.

A kedvenc (16)
(The Favourite)
Angol-amerikai feliratos film
Rendező: Jorgosz Lantimosz