Az apa, Lucien Hervé és a fia, a korán elhunyt Rodolf Hervé fotográfiáiból mutat be egy különleges válogatást a Várfok Galéria, ahol olyan egymásra rímelő, egymással összekacsintó képeket láthatunk, melyek kettejük viszonyáról éppúgy tanúskodnak, mint egyéni művészetlátásukról.
A képpárok kiemelik a két életmű különböző sajátosságait, ugyanakkor áthatja őket a közös szellemiség is, így például a szociális érzékenység, a társadalomkritika, a humor, az irónia és az absztrakció iránti affinitás.
Mesélnek a hódmezővásárhelyi születésű, kezdetben újságíróként ténykedő Elkán Lászlóról, aki szinte véletlenül lett fotós. Nem mondta meg a szerkesztőjének, hogy a fényképésze emigrált, inkább saját maga illusztrálta képekkel a cikkeit. Mesélnek a francia emigrációban és Le Corbusier mellett az építészet fotósává érő Lucien Hervéről; no és persze Elkán Dániel Rudolf néven született fiáról, aki Rodolf Hervé néven a rendszerváltás utáni évek talán egyik leghitelesebb képes krónikása lett. A kiállítás kettejük képi kapcsolatán keresztül nemcsak apát és fiát, hanem a nagybetűs Embert is bemutatja.
Várfok Galéria
03. 14-ig
|
vissza
vissza a lap tetejére
