Interjú
„Van egy csodálatos hagyományunk, amelyre az egész világ felfigyel”
2019-01. szám / Jónás Ágnes
Pál István „Szalonna” 2016 óta a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője. Nemrégiben jelent meg Ferenczi György és az 1ső Pesti Rackákkal közös, Mindenek szerelme című lemeze, emellett rendszeresen turnézik saját zenekarával. A muzsikálást nem cserélné semmire, mert
mint mondja, örök szerelem. A Liszt Ferenc-díjas népzenész a Magyar Állami Népi Együttes tavalyi sikereiről, erdélyi turnéról, a brit királyi családnak adott koncertekről és a magyar népzene esszenciájáról is beszélt lapunknak.
Az életed két mezsgyén halad: a Magyar Állami Népi Együttes (MÁNE) művészeti  vezetője és prímása vagy, emellett saját zenekarral, a Szalonna és Bandájával is büszkélkedhetsz.
P. I. „Sz.”: Igen, a két út remekül kiegészíti egymást. Számos fellépés van a hátam mögött mindkét csapattal, sokat utaztunk, turnéztunk többek között Izraelben és a V4-es országokban. A Müpa tavaly a Magyar Állami Népi Együttest választotta a 2018/19-es évad együttesének, így három bemutatót is tarthatunk a Fesztivál Színházban, ebből kettő, a Liszt-mozaikok és a Csodaváró betlehemes már debütált, a harmadikra, a délvidéki műsorunkra május 10-én kerül sor.
Milyen pillérekre épül a Liszt-mozaikok?
P. I. „Sz.”: Három tematikai pillérre épül, mindhárom közvetlenül Lisztet, az ő életművének emblematikus jeleit (Liszt, a magyar; Liszt, a pap; Liszt, a virtuóz) idézi, de legalább annyira hozzánk, 21. századi emberekhez is szól. A tánckoncertben Liszt művei mellett megszólalnak az azokhoz ihletforrásként szolgáló nemzeti romantikánk legkiválóbb darabjai, a gregoriánig visszanyúló egyházzenei előzmények, valamint a Lisztre hatást gyakorló kortársak, Paganini és Chopin szerzeményei is.
Erdélyi koncertturnéra készültök, melyről lapunk megjelenésekor értek vissza.
P. I. „Sz.”: A Balatonfüredi Prímásverseny győzteseivel muzsikálunk Erdélyben, az erdélyi muzsikusoktól tanult zenéket visszük „haza”. Ezt követően újabb külföldi fellépések várnak ránk: a Külgazdasági és Külügyminisztérium felkérésére a belgrádi Balassi Intézet szervezésében lesz hatállomásos turnénk Boszniában és Szerbiában, ahova a Tánckánon című produkciónkat visszük, melynek zenei keretét Kodály Zoltán (és kortársa, Bartók Béla) kompozíciói, illetve a zeneszerző által gyűjtött népdalok alkotják.
Óriási energiákat, szellemi és fizikai erőbefektetést kíván meg ez a hivatás. Nem érzed néha kimerültnek magad? Sose fordult meg a fejedben, hogy lerakd a hegedűt egy időre?
P. I. „Sz.”: Nem, dehogy! Valaha bankárnak tanultam, az egyetemi éveimet közgazdasági tanulmányokkal kezdtem, de néhány esztendő után ráébredtem, hogy a zene az, ami igazán érdekel. Diplomát szereztem a Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene, Népzene szakán, majd a Zeneakadémián. Nem cserélnék semmire. A muzsikálás örök szerelem. | hirdetés
 |
|
A brit királyi család annyira kedveli a Szalonna és Bandáját, hogy immáron negyedik alkalommal játszottatok nekik, ezúttal is a Buckingham-palotában. Az apropó Károly herceg hetvenedik születésnapi ünnepsége volt. Fantasztikus, hogy egy hazai népzenét játszó zenekar ilyen magaslatokig, ennyire nívós körökbe jut el!
P. I. „Sz.”: Állítólag egy életben csak egyszer szoktak meghívni fellépőket a palotába. Hogy mi negyedszer is játszhattunk, az azért lehet, mert a királyi család nagyon kedveli és minden alkalommal külön kéri a magyar népzenét. Tíz évvel ezelőtt, Károly herceg 60. születésnapján, és azt megelőzően Camilla születésnapján, a magánrezidencián is adtunk koncertet. Elképesztő élmény volt olyan ikonokkal egyazon rendezvényen megjelenni, mint például Rowan Atkinson, Rod Stewart vagy Jason Statham. Egyébként az egész „kapcsolat”egy londoni fellépéssel kezdődött – a Covent Gardenben játszottunk a Hungarian Magic nevezetű programsorozat keretében a MÁNE-val. Egy évvel később jött a felkérés a királyi családtól (kiderült, hogy látták a produkciónkat), hogy játsszuk el a St. James’s Palace-ban azt a programot, amit a Gardenben. Örömmel mondtunk igent, Vásáry Tamás, Sebestyén Márta, Jeremy Irons emelte az est színvonalát.
Mit gondolsz, mitől szerethető a magyar muzsika a külföldiek számára?
P. I. „Sz.”: Ezt egy példával tudom megválaszolni. Évekkel ezelőtt Washingtonban léptünk fel a Smithsonian Folklife Fesztiválon, egy teljes héten át minden nap játszottunk Felfigyeltem egy idős úrra, aki minden áldott nap ott ült a lépcsőn, és hallgatott bennünket. Amikor megkérdeztem, hogy miért jön ki minden nap, azt mondta, hogy egész életében keresett valamit, egész életében el szeretett volna mondani valamit, ami hiányzik az életéből, de eddig nem találta hozzá a megfelelő „eszközt”. A mi zenénkben találta meg, amit keresett. A magyar népzene egyik specialitása, hogy élő, illetve hogy legyen akár rossz, akár jó a kedved, mindig találsz egy dalt, amit magadénak érezhetsz. Büszkének kell lennünk arra, hogy van egy csodálatos hagyományunk, amelyre az egész világ felfigyel.
A zenekarod a Duna Televízió Fölszállott a páva című vetélkedőjének köszönhetően vált közismertté, ahol számos esetben kísérte a fellépők előadását. A műsor óta lényegesen nőtt az érdeklődés hazánkban a népzene iránt. Ezek szerint kezd eltűnni a távolságtartás a műfajjal kapcsolatban?
P. I. „Sz.”: Régebben gyakran mondták, hogy a népzene perifériaprogram, de hidd el nekem, hogy manapság nincs olyan tíz kilométeres körzet a Kárpát-medencében, ahol ne működne egy tánc- vagy népdalkör. A műfaj ereje nem csökkent, ráadásul nemigen tudok a televíziós vetélkedő óta úgy járni-kelni Uruguayban vagy Ausztráliában, hogy ne jönnének oda hozzánk magyar családok gratulálni.
Milyen nagy kihívások várnak a Magyar Állami Népi Együttesre a közeljövőben?
P. I. „Sz.”: 2021-ben lesz az együttes hetvenéves, mely nemcsak az ünneplésre, hanem a számvetésre is lehetőséget ad. Nagyszabású produkcióval készülünk az évfordulóra, repertoárunkat egy partiumi műsorral szeretnénk kiegészíteni, melyet anyaggyűjtések előznek majd meg egy teljes éven keresztül.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
