A hajléktalanság mint téma alapvetően tabunak számít a gyerekirodalomban, és nem sok gyerekkönyvben kapott eddig főszerepet – a legismertebb példák az angol David Walliams Büdöss úr című regénye (Kolibri Kiadó) vagy a holland Guus Kuijer Polli-könyvei (Pagony).
Molnár T. Eszter épp azért választotta főhőséül Hetedhét Hugót, a már-már Lázár Ervin-i címzetes földönfutót, hogy érzésekben és gondolatokban is közelebb vigye a gyerekekhez mindazt, amit az utca amúgy is az arcukba tol.
Hugó éjszakai szállást keres a városszéli erdőben, találkozik Búbanyával, a barlanglakóval, aki a Kóbor Szállóba kalauzolja. A szállót Gizike, a borzas, szőke kislány, Riki nagymamája üzemelteti, egészen pontosan otthon nélküli embereket szállásol el a saját otthonában. Van itt zegzugos kert, beszélő macska, nyugalmazott operaénekes, mihaszna erőművész és furábbnál furább ételek. Csak hát sajnos a szülők, Riki apukája és anyukája nem nézik jó szemmel, hogy a nagymama bárkit befogad az utcáról.
A regény zsenialitása, hogy ugrál a nézőpontok között, vagyis nemcsak egy főszereplő perspektívájából ismerhetjük meg azt, hogy mi jár a fejekben, hanem valamennyi szereplő bőrébe belebújhatunk egy kicsit. A kötet, amellett hogy mind képileg, mind a történetben érzékletesen ábrázolja a magányt, és hogy az emberek miként viszonyulnak a hajléktalanokhoz, ahhoz is ad némi kapaszkodót, miként lehet megdönteni a berögzült sztereotípiákat.
Pozsonyi Pagony
113 oldal / 3490 Ft |