A Csak a baj van veled! főszereplőjével, akit olyan filmekben láthattunk, mint A küzdők, Az ismeretlen lány és a 120 dobbanás percenként, több újságíró társaságában beszélgettünk.
Egy nyomozót játszik, egy rendőr özvegyét, aki megtudja a férjéről, hogy távolról sem az a hős volt, akinek mindenki gondolta. Vett leckéket valódi zsaruktól?
A. H.: Elég volt a gyerekkori játékokhoz visszamenni, amikor rablós-rendőröset játszanak a gyerekek a suliban, mert a film is inkább egy fantáziavilágban játszódik és nem a valóságban.
Sok szó esett mostanában arról, hogy a színésznők mennyivel kevesebbet keresnek a férfiaknál. Immár beszélhetünk egyenlőségről a fizetések tekintetében?
A. H.: Ilyen egyenlőség nem létezik. De nem csak a filmvilágban, az élet más területein sem. Csak egy példa: nálunk Franciaországban a gyermeküket egyedül nevelő nők 80 százalékának az életszínvonala a szegénységi küszöb alá esik.
Mi történt volna, ha ugyanazt a fizetést követeli meg magának, mint amennyit a férfi kollegái kapnak?
A. H.: Nem ilyen egyszerű a dolog. Attól is függ, mit tartok a szemem előtt. Azt, hogy a lehető legnagyobb fizetést kapjam, vagy azt, hogy a pénzem idomuljon a produkcióhoz. Minden az adott filmtől függ és nem a méricskéléstől, hogy a másik mennyit visz haza.
|
vissza
vissza a lap tetejére
