Kritika (3)
Csillagok határán
2019-06. szám / Szalóky Bálint
Robert Pattinson a Harry Potter és az Alkonyat sorozattal kezdte a pályáját – ezt a kezdést igyekszik már jó ideje igen változatos szerepekkel feledtetni a (hamarosan Batman szerepében is feltűnő) 33 éves brit színész.
Mi tagadás, elég jó úton halad: egy évvel a Good Time után újfent bizonyítja, hogy egy teljes mozit rá lehet építeni.
Ezúttal egy sci-fi főszerepében láthatjuk: veszélyes bűnözőket szállít úti célja – egy fekete lyuk – felé egy űrhajó, a kísérleti alanyokként űrbe küldött börtönlakók egyikét alakítja. Amikor a kapitány életét veszti, sorra kezdenek felborulni a korábban lefektetett szabályok. A sztárszereposztás és a választott műfaj alapján nehéz elhinni, de a Csillagok határán könnyedén belesimul Claire Denis francia rendezőnő életművébe. Kompromisszummentes, az emberi természeten töprengő mozi, egyszerre idegőrlően lassú és szándékosan zavarba ejtő. Rendkívül sokat tesz azért, hogy érzelmileg távol tartsa a nézőt, meglepő fordulataival és felborult időrendű cselekményszövésével mégis fent tudja tartani a kíváncsiságunkat. Bár a Csillagok határán soha sem lesz olyan klasszikus, mint a hasonló húrokat pengető 2001: Űrodüsszeia, a látványvilág egyedi és kellőképp kortalan ahhoz, hogy az emlékezetünkbe vésődjön.
Csillagok határán (18)
(High Life)
Fancia-angol feliratos film
Rendező: Claire Denis
Főszereplők: Robert Pattinson, Juliette Binoche, Mia Goth, André Benjamin
110 perc
Forgalmazó: ADS Service
Már a mozikban | hirdetés
 |
|
Claire Denis
Wenders, Jarmusch és Costa-Gavras rendezőasszisztenseként kezdte, majd maga is rendezésbe fogott. Megfordult a világ nagy filmfesztiváljain, de a hazai közönség számára szinte teljesen ismeretlen maradt. Pedig 2001-es filmjét, a Kínzó mindennapokat a hazai mozik is vetítették – a forgalmazás még bátrabb volt ekkoriban és ennek hála Denis horrorba oltott erotikus filmje – vele együtt pedig Béatrice Dalle kannibál felesége – is eljutott hozzánk. A Cannes-ban (versenyen kívül) vetített mű megosztotta a kritikusokat, ám az eltelt évek jótékony hatással voltak rá: ma már az olyan hasonlóan extrém francia művek közt emlegetjük, mint a Pola X, a Visszafordíthatatlan és a Magasfeszültség.
Egyöntetűen pozitív fogadtatásban részesült viszont a Titanic Filmfesztiválon is vetített White Material című filmje (2009), amelyben egy francia kávéültetvényest (Isabelle Huppert) sodor magával egy meg nem nevezett afrikai ország polgárháborúja. Denis gyerekkorának jelentős részét Afrikában töltötte, a kolonizáció visszatérő témája a filmjeinek. A Velencei Filmfesztiválon bemutatott White Materialt többek között a BBC és a New York Times is beválogatta az évtized legjobb filmjei közé. Legutóbb a Jöjj el napfény! című romantikus drámát láthattuk tőle Juliette Binoche és Gérard Depardieu főszereplésével.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
