Nem tudok elképzelni viccesebb, aprólékosabb és bájosabb mesét Dániel András Kufli-történeteinél, melyek silent bookként (csak képes mesekönyv, amelyben nincs szöveg) is tökéletesen
megállnák a helyüket, ám attól, hogy a szerző meg is szólaltatja a különös kis lényeit, az egész olyanná válik, mint egy diafilmbe oltott képregény, aminek sokszor alig észrevétlen gegjeiben csak úgy fürdőzik a szülő, miközben élvezi az alapsztorit a gyerek.
A most megjelent 12. kötet egészen biztosan mindenkinek grimaszt csal az arcára. Egy őszi reggelen Bélabá arra ébred, hogy kiújult a makacs ugródudor-zsibbadása. Nem is csoda ebben az időben, amikor minden csupa lotymánc és szipony! Szegény Bélabá! Itt már csak az elhagyatott rét doktora segíthet, aki a kis olvasóknak is felteszi a kérdés: reggelente mikor szoktak felébredni a pofavágóizmaik? Kiderül az is, miért kell nagyon vigyázni a hajnali pofavágással, illetve hogy milyen következményei lehetnek a grimaszolásnak. A kuflik is átbeszélik, mikor és hogyan vágjanak bele a gyakorlásba, hogy aztán a végén egy fergeteges pofavágó-versenyen mutassák meg, ki a grimaszkirály.
Pozsonyi Pagony
48 oldal / 1990 Ft
|
vissza
vissza a lap tetejére
