PM Online | Gasztro

A Madison Pub & Restaurant közel sem csak azt kínálja, ami nálunk egy vidéki kisváros éttermében szokásos. Túlmegy azon, azt is mondhatnám, hogy bizonyos mértékig szembemegy az árral, de azért, mint a tulajdonostól, Gerzsenyi Miklóstól megtudom, olyan nagyon nem lehet.

Bizonyos törekvéseikből nekik is vissza kellett venniük. A szülei már 25 éve vendéglátósok. Hamburgert, hot dogot, gyrost árultak. A strandon gofrit is. Amikor 14 esztendeje a stranddal szemben nagy boltot nyitott a Tesco, mellé költöztek a gyorsbüfével. Adta magát, hogy legyen pizza is, ami meglehetősen jól ment. Aztán az is adta magát, hogy legyen pizza-kiszállítás is, és az is igencsak beindult. A sikereken felbuzdulva akartak valami komolyabbat, egy éttermet, és nem olyat, amilyenből Kisvárdán több is van. Nem csak a hagyományos magyaros konyha legklasszikusabb fogásait szerették volna készíteni, és bár autóút mentén, a város szélén vannak, eszük ágában sem volt csárdához hasonlatos hellyé válni. A terasz is meghittebb ennél, de ha belépünk a vendéglőbe, modern, huszonegyedik századi áramvonalakkal, letisztult, de nem hétköznapi formákkal találkozunk, és olyan, egyáltalán nem feszélyező eleganciával, ami akár egy fine dining étteremé is lehetne.
De hát erről azért nincs szó, ez inkább egy kisvendéglő, bár annál valamivel nagyobb, a hangulata ahhoz hasonló, a pincérek több mindenkit a nevén szólítanak a vendégek közül. Miközben azért az kérdéses volt, hogy a kisvárdaiak kijönnek-e ide a központból, de mivel itt mást, vagy mondjuk inkább úgy, hogy mást is kapnak, jönnek. És jön sok szlovák is, hiszen közelben a határ, ahogy Ukrajna sincs messze, autóval jövet-menet jó néhányan betérnek ide, és többekből lesz visszatérő vendég.
A négy évvel ezelőtti nyitás előtt Rédei Attila debreceni mesterséf tanította be a konyhában dolgozókat, hogy mit hogyan érdemes csinálni, milyen új eljárások vannak. A Madison ma már nyilvánvalóan áll a lábán, ezt segíti a hozzá társuló, bővülő panzió is, meg persze Kisvárda látványos fejlődése, a jelentősen kibővült strand. A szintén egész közel lévő hatalmas parkban, ami még csak épül, már látszik, hogy óriási méretű, filmdíszleteket imitáló látványosságok lesznek, amik feltehetően szintén sok látogatót vonzanak majd, ami meg persze ugyancsak kedvez az étteremnek.

A padlizsánkrém (1890 Ft), amit zöldségekkel kínálnak, bevezetésként nem sikerül túl jól, bizony, nevezhető lenne inkább mustárkrémnek, mert annyi benne a mustár, hogy a padlizsán alig érződik. A hely egyik specialitásának számító mexikói csirkeraguleves (1190 Ft), tortilla-chipsszel, cheddar sajttal viszont egészen pazar, sűrű, pompásan fűszerezett nedű. A magyaros babgulyás (1050 Ft) pedig pontosan olyan tartalmasan laktató, mint amilyennek lennie kell.
A kiszolgálás gördülékeny, kedves, de nem diskurálós, nem az ételek összetevőit taglalóan kedvcsinálós. Hozzák a rendelést, elviszik, amire nincs szükség, nem jegyzek meg pincérarcokat, nagy fazonokat, de megy minden, mint a karikacsapás. A serpenyős kacsamellet (3500 Ft) túlsütik, kissé már szárazzá is válik, jobb ez rozé módra, szép rózsaszínűen, bár tudom, hogy vannak, akik nem így szeretik. Érdemes megkérdezni, hogyan készítsék. A grillezett camembert szárnyasmáj-ropogóssal jó idea hozzá, még jobb a vörösboros körte, a burgonyapüré is jó, de az szinte szokványos. A csülök pékné módra (2750 Ft) esetében maga a hús remek lenne, de hogy miért van rajta csak mutatóban hagyma, ami ennek az ételnek az egyik legfontosabb összetevője, azt nem értem.