Kritika (3) Isten kegyelméből 2019-08. szám / Szalóky Bálint
Az egykor nagy tiszteletnek örvendő lyoni pap, Bernard Preynat közel 20 éven át vezetett cserkészszövetséget. 2016 óta folyt ellene eljárás kiskorúak elleni szexuális visszaélés miatt – több mint nyolcvan áldozata állt ki, hogy Preynat molesztálta őket gyerekként. Az ügy azonban
jóval túlmutatott a pap személyén, hiszen a környezete – köztük Philippe Barbarin francia bíboros és lyoni érsek – régóta tudott Preynat tetteiről, mégis falaztak neki, így 2015-ig, nyugdíjba vonulásáig gyakorolhatta papi hivatását. Francois Ozon legújabb filmje, az Isten kegyelméből elsősorban aktualitásával taglóz le: amikor idén februárban a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon versenyzett, még javában folyt a tárgyalássorozat. Júliusban a francia katolikus egyház bírósága kizárta Preynat-t a papi rendből, mert bűnösnek találta „16 év alatti gyerekekkel szembeni szexuális jellegű bűncselekményekben”.
Francois Ozon filmje három áldozat szemszögéből mutatja be az eseményeket, akik felnőttként újra szembenéznek a gyerekkori szörnyűségekkel. Döntésre kell jutniuk, felvállalják-e a nyilvánosságot, ezzel akaratlanul saját családjukat is reflektorfénybe helyezve, ugyanakkor megóvva a jövő fiataljait a hasonló sorstól. Ozon alkotása addig működik igazán, míg megőrzi távolságtartását, és kerüli a szentimentalizmust: megdöbbentő, ahogy Preynat a bűnbánat szikráját sem mutatja, és az, hogy mennyire magától értetődően folytathatja hivatását. Sajnálatos, hogy a film félúton elveszíti lendületét, a meglepően későn behozott gyerekkori visszaemlékezések pedig a drámai hatás növelése helyett inkább megtörik a cselekményt.
Isten kegyelméből (16)
(Grace à Dieu)
Francia-belga, feliratos film
Rendező: Francois Ozon | hirdetés
|
|
Főszereplők: Melvil Poupaud, Denis Ménochet, Swann Arlaud
137 perc
Forgalmazó: Vertigo Média
Bemutató: 09. 26.
|
vissza |
|
| |