Tudják, mi a közös Barta Lajosban, Czóbel Bélában, Mark Annában, Martyn Ferencben, Rozsda Endrében és Tihanyi Lajosban, azon túl, hogy a képzőművészet terén jeleskedtek? Igen, ahogy a cím is sejteti: Párizs és a Montmartre,
ahol a 20. század első-középső felében mind a hatan megfordultak hosszabb-rövidebb időre – az új benyomásokra éhes művészek számára Párizs maga volt a nagybetűs Paradicsom. Egyfajta felfokozott létállapotban alkottak, melynek főként absztrakt megnyilvánulásait kezdte gyűjteni Szöllősi-Nagy András és Nemes Judith, Párizsban élő hidrológus-képzőművész házaspár. Az absztrakton belül leginkább a geometrikus, konstruktivista alkotásokat részesítették előnyben, de az utóbbi években a fotó is a látó- és gyűjtőterükbe került.
Az évtizedek alatt több mint ezer darabosra duzzadt gyűjteményük külföldön is unikumnak számít – első nemzetközi kiállításukat 2002-ben a franciaországi Angersben rendezték, mely alkalomból egy átfogó katalógus is készült a házaspár tulajdonában lévő darabokból. Ezt a kiállítást azóta egy párizsi és több hazai bemutató követte az elmúlt két évtizedben – ennek a sorozatnak egyik újabb állomása a Bibliamúzeum, ahová a magángyűjtemény festményeiből, grafikáiból és szobraiból válogattak a kurátorok. A helyszínt a képek témaválasztása indokolja: közülük több közvetve vagy közvetlenül bibliai ihletettségű, melyek színeikkel és geometrikus alakzataikkal olyan fennkölt élményekről mesélnek, mint például a 139. Zsoltár: „Ha a hajnal szárnyaira kelnék”. |
vissza
vissza a lap tetejére
