Kritika (2)
Az arany kesztyű
2019-09. szám / Szalóky Bálint
1975-ben egy hamburgi háztűz vezetett a sorozatgyilkos, Fritz Honka nyomára. A magányosan élő, alkoholista férfi az ezt megelőző öt évben legalább négy nőt gyilkolt meg – prostituáltakat, hajléktalanokat vitt fel a lakására, ahol különös kegyetlenséggel végzett az áldozataival.
A holttesteket feldarabolta és a lakása falába rejtette el. A szomszédjai már régóta panaszkodtak az elviselhetetlen bűzre. Honka állandó vendége volt a címadó Arany Kesztyűhöz nevű kocsmának, itt szemelte ki középkorú áldozatait.
Legújabb rendezésében Fatih Akin energiáit elsősorban az kötötte le, hogy rekonstruálja a korabeli helyszíneket és jelmezeket. Az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában elsőként bemutatott, de díj nélkül maradt alkotás részletgazdag, ám rendkívül visszataszító mozi lett, de ez nem feltétlenül vált az előnyére. Mindent Honka szemszögéből látunk, akit A néma forradalomból ismerős Jonas Dassler formál meg a felismerhetetlenségig elmaszkírozva. Hogy Akin választása miért egy mindössze 22 éves színészre esett, amikor Honka a gyilkosságok idején több mint egy tízessel idősebb volt, mindvégig rejtély marad, miként az is, hogy a rendező valójában mit akart elmesélni a történetével. Hiába látjuk Honkát minden jelenetben, hiába szörnyülködünk el az életén és a gyilkosságokon, a film egyszerűen kevés ahhoz, hogy mindemellett bármit is mutasson vagy gondoljon akár a korszakról, akár a lelkileg sérült személyiség lélektanáról. Az arany kesztyű maga az öncélúság, ami azon a kétes érdemén túl, hogy rém kellemetlen nézni, aligha tud bármit is felmutatni.
Az arany kesztyű (18)
(Der goldene Handschuh) | hirdetés
 |
|
Német-francia, feliratos film
Rendező: Fatih Akin
Főszereplők: Jonas Dassler, Margarete Tiesel, Katja Studt
115 perc
Forgalmazó: Vertigo Média
Bemutató: 10. 03.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
