Csak ámulok és bámulok, hogy az áprilisban megnyílt Haris Park milyen gyönyörű. Egy romos épület emléke él bennem, ami lepukkant állapotában is impozáns volt, rendszeresen megbámultam, amikor a Marczibányi Téri Művelődési Központba mentem, hiszen ott van a közvetlen
közelében. Elvadult volt a jókora kertje, és a kis kastélynak is beillő ház falai omladoztak, úgy éreztem, titkokat rejtenek, de nem tudtam, mi volt itt. Aztán amikor tavaly tavasszal a Mezzo étteremről írtam, mesélte az egyik tulajdonos, Haris Gergely, hogy mire készülnek a vendéglátással mindig foglalkozó, de például valaha jeles autókiállítások szervezésével is ismertté vált családjával együtt. Azt tervezték, hogy már 2018 nyarának végén megnyitják az új rendezvényközpontot és benne az éttermet. De hát ugye tudjuk, hogy mifelénk nem könnyű beszerezni a különböző engedélyeket, nem túl egyszerű a kivitelezőkkel sem, így idén tavaszra húzódott a megnyitó. Megérte ennyit várni, mert kívül-belül festői a látvány.
Mint megtudom, eredetileg lövőház épült itt, Hofhauser Antal német-reneszánsz stílusban tervezte. 1885-re lett kész, a földszinten díszterem, játékterem, pihenőszoba, éttermek, öltözők, töltőterem és lövőcsarnok fogadta a vendégeket. A pompás ház fontos társasági események helyszínévé is vált. A budai arisztokrácia ismert találkozóhelye lett, gróf Andrássy Gyula péntekenként itt látta vendégül a liberális páholyának tagjait, volt olyan alkalom, hogy Erzsébet királyné, azaz Sisi nyitotta meg a táncot a bálteremben. A Polgári Lövészegylet szívesen látta a politikusokat és a művészeket egyaránt. 1951-től a társasági funkciók megszűntek, a ház a sportlövészek edzéseit szolgálta, a báltermet felszabdalták, raktárakat, irodákat rendeztek be benne. Aztán már ez sem működött, hosszú ideig az épület üresen állt. Végül a II. kerületi önkormányzat tulajdonába került, de ez sem kezdett vele semmit. 2006-ban pályázat útján értékesítette, és a Haris Kereskedőház Kft. ajánlatát fogadta el. Akik nekidurálták volna magukat a beruházásnak, de végül visszavonták a már jogerős építési engedélyt, így a ház megint csak üresen állt, a kertet pedig mindössze autóparkolóként tudták használni.
Hosszan lenne elmesélhető a nálunk nem is annyira szokatlan kálvária. A lényeg az, hogy 2016-ban csak elkezdhették végre a felújítást. És most itt a ház meg a park is teljes fényében. Bent ragyog a kétszáz főt befogadni képes, imponálóan magas bálterem és számos egyéb helyiség. A Bobo étterem elegáns, békebeli, mégis lazaságot áraszt magából, a régi miliő ideálisan elegyedik a modernnel. A Kápolna nevű teremben esküvőket is tartanak, de van még számos kisebb-nagyobb terem konferenciákra, baráti találkozókra, születésnapokra. És egy pezsgőbár is rendelkezésre áll, de az első emeleten tavasztól lesz olyan terasz is, ahol a ginnek jut a főszerep.
 Haris Gergely, aki velünk ebédel, hangsúlyozza, hogy ez nem fine dining hely, ide főleg a környékbeliek jönnek, egy héten akár többször is. Ők nem a kísérleti ételeket, hanem a hagyományosakat kedvelik. Itt muszáj rántott húst, gulyáslevest adni. Lehet, hogy „csavarnak” egy kicsit a különböző fogásokon, de az ízek a megszokottak. Schmiedt Patrik a séf, korábban dolgozott például a neves, közismert séfnél a KisBíróban, Bíró Lajosnál, akinél köztudottan meglehetősen jóízűen főznek, ami most már elmondható a Bobóról is.
Bevezető falatkaként vajas libatepertőkrémet kapunk, ami egészen könnyed, habosított. Játék a formákkal a kacsamáj-nápolyi, nápolyi ostyába lágy kacsamájat töltenek, és hozzá még édeskés, de enyhén savanykás somlekvár is dukál. Sűrű, remek az erdei gombaleves, amiben csöppnyi kaviárok is lubickolnak, de ezek ugyancsak gombából készülnek. Ez megint kedves játék a textúrával, miközben az íz most is megszokott. A gulyásleves bár igazán minden benne van, ami kell, nekem némiképp „diétás”, én „vaskosabban”, töményebben szeretem, de itt nyilván erre van igény, és így is jó. A főételeket vegyesen választottuk az  étlapról és a kéthetente megújuló „chef ajánlatáról”. A fogasfilé hófehér húsú, előzékenyen elomlik a szájban, friss, roppanós, majorannás kelkáposztán tanyázik. Mindig örülök a vadnak, így rögtön lecsapok a gazdag zamatú, a hús nedveit jól kiadó vaddisznópofára. A főételek betetőzése a rib-eye steak, amin a krumplichipsen kívül néhány csíkba vágott hús is pihen, ez fölöttébb esztétikus, és köretként még hosszúkás, aranybarnára sült, ropogós burgonyanudli is szolgál.
Igencsak fantáziadús desszert a madártej. A tányéron vattacukorból a madár fészke látható, erre önti rá a felszolgáló a vaníliás tejet, amitől a cukor beleolvad, és láthatóvá válik a tojásfehérjehab. A szilvalekváros buktának foszlósan finom a tésztája. A kókuszos tejberizst többféle gyümölccsel tetszetősre díszítve, glutén- és cukormentesen ajánlják, egyébként a különleges diétán élőknek komplett „mindenmentes” menüsort is kínálnak.
A Haris Park önmagában is élmény, az éttermében érdemes ezt megfejelni kulináris élvezetekkel is.
Haris Park – Bobo étterem
II., Marczibányi tér 6-7. |
vissza
vissza a lap tetejére
