PM Online | Mozi

Ebben a hónapban ismét visszafelé írja le a gonosz, hogy „Megöllek”, hiszen november 7-én visszatér a mozikba King egyik leghíresebb karaktere, Danny Torrance. De nem egy remake, hanem A ragyogás második részének mozgóképes olvasatában. Mi pedig nagyon szurkolunk, hogy az Álom doktor igazán méltó legyen az előzményekhez!

A ragyogás (1977, 1980)

A könyv:
King egyik legfontosabb regénye: szinte minden ott van benne, amiért a horror királyává koronázták. 1977-ben jelent meg, s természetesen gyorsan bestseller lett belőle, kicsivel később klasszikus. Kedvenc motívumai (az írólét gyötrelmei; a családon belüli, egyszerre hétköznapi és természetfeletti rettenet; a jó és a rossz keserűen árnyalt harca; finom, de határozott társadalomkritika; a zsáner legnagyobb szerzőinek ihletett megidézése) éppúgy felfedezhetők benne, mint King hite a gyerekekben, akiknek még van esélyük kikerülni az elkárhozást. A Torrance família hófútta-kísértetjárta kálváriája a Panoráma (a film magyar változatában: Szépkilátás) hotelben, a kisfiú, Danny ráébredése különleges, paranormális képességére legalább annyira horrorszerű, mint amennyire megrendítő allegóriaként is működik.

A film:
Az első dolog, amit meg szoktunk említeni Stanley Kubrick korszakokon átívelő remekművéről, hogy King mennyire utálta (az volt a baja vele, hogy a direktor szerinte kiölte belőle a fantáziát, azaz túlságosan lehúzta a földre a történetet), de ma már azt is illik hozzátenni, hogy idővel megbékélt vele. Talán éppen azért, mert az önfejű, aprólékos rendezőzseni munkája kikerülhetetlen, ha avantgárdba hajló horrorfilmekről, vagy úgy általában horrorfilmekről beszélünk. S egy idő után alighanem a szerzőnek is be kellett látnia: csakis használt neki ez a feldolgozás. A ragyogáshoz számos legenda fűződik: Jack Nicholson életére kvázi terápiaként hatott a forgatás, hisz akkortájt tudta meg, hogy akit addig édesanyjának hitt, valójában a nagymamája, a nővére pedig igazából az anyukája – volt mit kitombolni magából megszállt családfőként. A feleséget alakító Shelley Duvallt nagyon kis túlzással Kubrick kegyetlen maximalizmusa tette tönkre – a rendező állítólag még akkor is vágta a saját verzióját a filmből, amikor azt 1980-ban a mozik játszani kezdték.

Popkult hatás:
A ragyogás briliánsan megkomponált, költőien nyomasztó jeleneteit számtalan filmben, klipben megidézték, s idézik a mai napig: a legutóbbi, epikus tisztelgést az egyébként is nagy Kubrick-rajongó Steven Spielberg produkálta, aki kedvence kedvéért még a Ready Player One című regény cselekményét is átíratta kicsit – a virtuális (videojáték)világban versenyző szereplők az ő blockbusterében ugyanis a Háborús játékok helyett A ragyogásban kalandoznak. Amit egészen konkrétan úgy kell érteni, hogy egy hosszú és igazán nagyszerű jelenet kedvéért Spielberg újraforgatta a film néhány ikonikus jelenetét.

Álom doktor (2013, 2019)

A könyv:
A hetvenes évek óta King számos alkalommal meglebegtette, majd megígérte, hogy egyszer majd folytatja Danny Torrance történetét, ám A ragyogás második részére egészen 2013-ig kellett várniuk a rajongóknak. Sok kritikusa szerint kár volt eddig húznia a dolgot, hiszen az Álom doktorból épp az hiányzik, ami az eredeti mű egyik legnagyobb erőssége volt: a frissesség. Ám ennek ellenére messze nem tartozik King leggyengébb regényei közé. A kicsi Torrance időközben felnőtt, s apja legfőbb démonával, az alkoholizmussal is megküzdött. Egy hospice alapítványnál dolgozik ápolóként, s ott kamatoztatja extra képességét. De egyre sűrűbben kínozza a múlt, s találkozik egy kislánnyal, akiben még nála is erősebb a ragyogás. És egy titokzatos társaság is bonyolítja az életét. Sötét összecsapás közeleg…

A film:
A néhány éve kitört Stephen King-reneszánsznak köszönhetően nagyjából ott tartunk, ahol a nyolcvanas-kilencvenes években: a mester még le sem írja az utolsó betűt, valamelyik stúdió vagy streaming-szolgáltató már meg is vásárolta a megfilmesítési jogokat. Pont A ragyogás folytatásával ne tették volna ezt? Ráadásul minden okunk megvan rá, hogy reménykedjünk: az Álom doktor rendezője ugyanis a kortárs amerikai horror egyik legizgalmasabb, biztos kezű alkotója. Mike Flanagan a Netflixnek már készített egy King-adaptációt, méghozzá egy kiválót: a Gerald’s Game annak idején Bilincsben címmel jelent meg Magyarországon, s Flanagan több mint korrekt, remekül felépített, szívvel és lélekkel is rendelkező, bizarr pszichohorrort forgatott belőle, ami a nagyvásznon is remekül festett volna. Ráadásul neki köszönhetjük az utóbbi évek legklasszabb horrorsorozatát is, amely szintén a Netflix portfólióját színesíti: A Hill-ház kísértetei 2018 egyik legnagyobb streaming-meglepetése volt, nem is kérdés, hogy már gyártják a második évadot. Ami pedig az Álom doktort illeti: Flanagan van olyan kreatív horrorszakértő (és jó olvasó), hogy reménykedhessünk: sikerült „kijavítania” a regény hibáit, na meg Akiva Goldsman első forgatókönyv-változatát is, merthogy ez volt az első dolga, amikor a Warner megkereste az ajánlattal.

Remélt hatás:
Ahogy az előzetesekből – és a rendező nyilatkozataiból – kiderült, Flanagannek legalább annyira fontos volt az, hogy a nézők Kubrick Ragyogásához kössék majd az Álom doktort, mint amennyire igyekezett hű lenni King könyvéhez és világához. Aki látta a trailereket, megnyugvással (vagy épp aggódással) vehette tudomásul, hogy az Ewan McGregor által alakított Danny flashbackjei tulajdonképpen Kubrick-hommage-ként is megállják a helyüket. Hiszen egy az egyben megidézik az 1984-es adaptációt. Ez még jól is állhat majd a filmnek, ám Flanagan azt is tudja, ez önmagában még nagyon kevés a sikerhez. Atmoszférikus, borzongató horrort ígér a fanoknak, amely a szándék szerint arthorrorként és multiplexbe való ijesztgetésként is megállja majd a helyét. És ha ez mind összejön neki, végképp semmi sem akadályozhatja meg, hogy a műfaj legnagyobbjai közé írjuk be a nevét.