PM Online | Gasztro

„Kávéház nélkül nincs irodalom”, hirdeti a Radisson Blu Béke Hotelben található Zsolnay Kávéház a honlapján. És ezt bizonyítandó, egy emelettel feljebb, a Zsolnay Art Szalon keretében, a Shakespeare teremben, ahol a halhatatlan drámaíró művei ihlette ábrázolások díszítik a falakat,

mielőtt vacsorázunk, 18 órától, Saly Noémi kávéházkutató, helytörténész előadást is tart a Nyugat íróiról, költőiről. Hiszen az azóta klaszszikussá nemesedett hírességek maguk is rendszeresen tartottak itt előadást a Nyugat Baráti Kör égisze alatt. Az előadás előtt Varga Csaba, a szálloda igazgatója bevezetőként elmondja, hogy az akkor még Britannia Szálló is összefonódott a művészekkel és a művészetekkel, és ezt a hagyományt ők is feltétlen kötelességüknek érzik folytatni. Ezért is vannak itt kulturális estek, amikre egyébként, meglehetősen stílszerűen, a belépő ára magában foglal egy igencsak gusztusos és finom sütit – amit sokféléből lehet kiválasztani –, no meg persze kávét, teát, üdítőt. Az ember ezektől már kezdi jól érezni magát, utána pedig következik Saly Noémi szellemes, ismeretekkel és anekdotákkal teli előadása, és máris a régi szép békeidőkben érezhetjük magunkat, amikor a gasztronómia, a test örömei oly ideálisan eggyé fonódtak a kultúrával.
Ehhez természetes volt az élő zene a kávéházakban. A Zsolnayban diszkrét zongoramuzsika, igazi szalonzene szól, ott-jártunkkor éppen Bóni Lajos jóvoltából. A fiatal, roppant elegáns és érzékenyen játszó fiatalembertől megtudom, hogy Nyári Gyula zongoraművésszel váltják egymást minden héten keddtől szombat estig.

A tavasszal végződött felújítás óta nem kell a portások pultja előtt elmennie azoknak – amit jó néhányan feszélyezőnek tartanak –, akik az utcáról be akarnak térni a kávéházba, ami különben bisztróként, bárként is működik. A bejáratához került a kívülről is látszó, tekintetet vonzó, míves, ólomkristállyal díszített, híres Haranghy-kupola is. A kávéház oldott hangulatú hely, kényelmes fotelekkel, hosszú, mutatós bárpulttal és legfőképpen egy lenyűgözően látványos sütis vitrinnel, amiben színek, formák és majd megtapasztalandó ízek kívánatos garmadája tanyázik.
Ami első szempillantásra meglepő az étlapon, hogy van a saláták, steakek, vegetáriánus fogások mellett borjúláb, pacal is, ez elegáns szállodák éttermében igazán nem szokványos. Azt mondja Jaksics József executive séf, arra törekedett, hogy megmutassa, ezek az egyszerű ételek is elkészíthetők olyan nívósan, hogy egy patinásan jeles szállodában is megállják a helyüket, és vonzzák azokat is, akik nem a hotelben laknak. Szeretné növelni a magyar vendégek számát, és azt szintén fontosnak tartja, hogy a szálloda vendégei legalább egyszer itt étkezzenek. Mint a 20. század elején ismert kávéházakban, az otthonos hangulat a cél, ahol egy jó beszélgetés mellett hagyományos, de színvonalasan megújított, minőségi fogásokkal találkozhatnak a vendégek.
Bevezetőként kapunk belül omlós, kívül ropogós, finom kenyeret, a vaj hozzá annyira hideg, hogy szinte csak darabosan lehet kenni, de hamarosan elolvad a meleg kenyerünk tetején. A séf úrnak az is fontos, ha megoldható, mindent jó magyar és persze friss alapanyagokból készítsen, így a marhacarpaccio sem argentin marhából való. Szép, már-már áttetsző a hús, puhábbat ettem már, de ízre remek, vegyes salátával, parmezánforgáccsal és extra szűz olívával van szépen körbe adjusztálva. A sült karfiol velouté sűrű, krémes, kedvesen jópofa ötlet, hogy rúd alakú sajtroppancs kíséri a csészén keresztbe téve, és ezen fehér meg piros karfioldarab vesz körbe zöld brokkolidarabot. Ettől rögtön még nagyobb kedvünk van a levesnek nekilátni.