Nem először ír gyerekeknek prózában Tóth Krisztina, aki a zseblámpás mesék, Murci kandúr, a vízisiklók királya és a zöld takony után ezúttal egy liba és egy malac barátságáról, emberi álmairól kerekített olykor megható, máskor sokkal inkább humoros történeteket.
A szeleburdi állatpáros korábban már felbukkant A Futrinka utcán túl című, Bálint Ágnes ihlette meséket sorakoztató válogatáskötetben is, de úgy tűnik, annak kinőtték a kereteit, és önálló kötetbe kívánkoztak. A tanyán játszódó, lassú folyású mesék egyik kulcsmotívuma a nyitottság és az elfogadás: igaz, hogy a baromfiudvarba újonnan érkező Liba egy kis malőrrel kezdi új életét (beszorul a csőre a kerítésbe), de ezt a nehézséget leküzdve és a Malaccal gyors barátságot kötve azonnal belesimul új életébe.
Külsőre és belsőre egyaránt különböznek – az egyik dagonyázni szeret, a másik úszni, az egyik szeret fantáziálni (és még az üres locsolócsövet is kígyónak nézi), a másik inkább a valóság talaján marad –, mégis pozitívan hatnak egymásra, a kalandvágyó Libának köszönhetően a Malac például úrrá lesz lustaságán. A könyv vitriolos humora nemcsak a szövegben rejlik: Hajba László illusztrációinak köszönhetően a lapok tele vannak apró, sokáig böngészhető részletekkel és gegekkel, melyek a felnőtt (fel)olvasók számára is növelik a humorfaktort. |
vissza
vissza a lap tetejére
