Szabó Dezső képsorozata része annak a nagyobb ívű programnak, amelyen az elmúlt néhány évben dolgozott (Fekete-fehér, 2015; Exposed, 2016; A fény határai, 2017; Skála, 2018). A sorozat
címe és inspirációja a kontaktnak vagy kontaktmásolatnak nevezett képtípusból származik: fotogramokból áll, képpé változtatva emléket állít a fotográfiai segédeszközöknek, önálló műalkotássá emelve egy-egy ilyen segédeszközről készült fotográfiát. Szabó Dezső szerint, ha eltávolítjuk a negatívokat – vagyis a képi információt – a kontaktmásolásra, illetve archiválásra használt eszközből, akkor szinte mellékesen vagy járulékosan visszamarad a kontaktmásoló tasak mint forma. Ezzel önmagában jelenvalóvá válik az, ami korábban lényegtelennek számított. Az így rögzített jelenség üres formaként előfeltételezi a kép hiányát, miközben ő maga válik képpé.
Ezt az észrevételt mint művészeti célú felhasználási lehetőséget kiterjesztette a különböző formátumú negatívokat, diákat vagy papírképeket kezelő tárgyakra, a különféle fotóalbumokra, borítékokra is. A fotográfia történetének már korábbi szakaszaiban is foglalkoztatta a teoretikusokat és az alkotókat a fotografikus kép természetének és működési mechanizmusának analitikus vizsgálata. „Az átalakuló kultúra és képi kommunikáció történetének még abban a fázisában vagyunk – mondja a művész –, amikor még lehetőség van arra, hogy a művészet az analóg fotografikus képalkotás lényegi természetét újraértelmezze, majd ezzel le is zárhassa ezen korszakát.” |
vissza
vissza a lap tetejére
