PM Online | Gasztro

A Robinson étteremben ücsörögni valahogy egy életérzés. Autóval, földalattival pár percnyire van az Oktogontól, mégis olyan, mintha kimentünk volna valahová, ki, távol Budapest zajától, ki a zöldbe. Ez az előnye, de a hátránya is, hiszen sokan úgy gondolnak rá, hogy ez már ott van a

messzeségben, és inkább egy belvárosi vendéglőt választanak. Ugyanakkor ez már tényleg kint van a természetben, és valóban Robinsonhoz méltóan egy kis sziget, ha mesterséges is. Már nem kell harcolni azért, hogy télen se engedjék le a vizet, emlékszem, az elég ronda látvány volt, amikor az étterem körül a csupasz, nem is túl tiszta tómeder éktelenkedett, és a tulajdonosnak, László Árpádnak szinte közelharcot kellett vívnia a hivatalosságokkal, hogy ne így legyen. Ma már este is szökőkút fokozza az amúgy mesebeli látványt. A felső szinten, amit csak később húztak rá az 1989-ben nyílt étteremre, vannak olyan asztalok az ablakoknál, ahonnan rá lehet látni a Vajdahunyadvárra, a jégpályára és a Hősök terére egyaránt. A teraszrészből zimankósabb időkre kialakított, nemrég elkészült télikertből pedig pompázatosan látszik a szemben lévő Gundel, és átellenben ott az Állatkert bejárata is. A benti helyiségben pedig valódi tűz lobog, ami még hangulatosabbá teszi a termet. Azzá teszi Masciuch Béla sommelier szintén, akivel nem először találkozom, és most is lenyűgöz a vérbeli vendéglátós egyik örömteli példája. Ő a sommelier, de készséggel fel is szolgál, elegáns,

tartással teli, mégis oldottan laza, finom humora van, fölöttébb készséges, láthatóan valamennyi vendéghez megtalálja az éppen hozzá illő hangot, miközben megőrzi a saját egyéniségét. Nem utolsósorban sokat tud ételekről és tán még inkább italokról. A kihozott, általa ajánlott borokról valóságos poémákat rögtönöz. Ifjú felszolgáló kollégáján, Varga Sebestyénen is érződik a szaktudás és az ügyszeretet.
László Árpád ugyancsak lelkesen beszél mindenről, nyilvánvaló, hogy szíve csücske ez a hely, az édes gyermeke és immár a Városliget egyik látványossága.

Nappal is impozáns, de este, kivilágítva, szerintem egészen különleges élmény. Persze visszatérő probléma, hogy sötétedés után kihalt a Liget, azt mondja Árpád, ha lenne több étterem a környéken, az neki nem konkurenciát jelentene, hanem közösen több és több vendéget vonzanának. Azt is mondja, szeretné, ha nagyobb lenne a magyar vendégek aránya, most körülbelül harminc százaléknyian jönnek. Úgy tapasztalja, ha emelkedik azoknak a családosoknak a száma, akik hétvégénként gyerekekkel érkeznek ebédelni, akkor ez azt jelzi, hogy legalábbis bizonyos rétegek életszínvonala növekszik. Most lát ilyen tendenciát.
Az előételek közül vajpuha vörös tonhallal kezdünk, mangóval és jégcsapretekkel van körbeadjusztálva (4300 Ft). Egyik fő kedvencünk, a könnyed, roppant karakteres ízű kecskesajt mousse, amit sütőtök, homoktövis, tökmag ölel körbe (3900 Ft). Még mindig az előételeknél maradva, nem szokványos, hogy a sült kacsamájhoz lágy, ízletes, kápiás gerslirizotto a köret (4300 Ft). A sütőtök-krémleves élvezetét krémsajt-bonbonok is fokozzák (2100 Ft). A marhagulyás csipetkével jó sűrű, nincs turisták számára elkönnyítve, de mégsem túl zsíros, nem üli meg kapásból a gyomrot (2200 Ft). Kókuszosan-currysen csinálják a pazar norvég lazacot, amit vörös rizzsel, bébi spenótos reteksalátával kínálnak (6300 Ft). Isteni zamatúak a faszén táplálta tüzű Josperban sülő húsok, megőrzik a nedveiket, egyáltalán nem száradnak ki, és szinte elomlanak a szájban. Mi az angus bélszínből készültet kóstoljuk meg, az egész adag egyébként termetes, negyedkilónyi (12 500 Ft). Sajtos burgonyapürét (1100 Ft) és sült csiperkegombát (1100 Ft) választunk köretükként. No meg hozzá a szarvasgombás krémmártás sem elhanyagolható (900 Ft). Szintén igencsak fajsúlyos, nemes hús a szarvasgerinc (8300 Ft). Az egészséges desszertek, a reformédességek közé is nyugodtan sorolható a chiamagból készült, goji bogyót is tartalmazó, mangósorbettel „megbolondított” puding, ami egyáltalán nem szokványos nyalánkság (2200 Ft).