A székesfehérvári Vörösmarty Színház kapui újra kinyíltak, elkezdődött a 2020/21-es évad. A számos nagyszerű bemutató mellett két új társulati taggal is büszkélkedhet a koronázó város teátruma. Trokán Péter és Sarádi Zsolt mesélt nekünk arról, hogy milyen érzésekkel indulnak neki a következő évadnak.
Trokán Pétert a Trianon című előadásban már láthatták Székesfehérváron, de a színész nem csak ezért érzi úgy, mintha hazajött volna: „Családilag is kötődtem Fehérvárhoz, a bátyám éveken át dolgozott és élt itt. Emlékszem, Bujtor Pista volt a művészeti vezető, amikor még nem volt társulat a befogadó színházként működő szép épületben. 1991-ben a Mary, Maryt mutattuk be Bujtor rendezésében, Moór Mariannával játszottuk a főszerepet, és azt éreztem utána, hogy ez a közönség fergetegesen tapsol, és elfogódottan szereti a színházát. Már akkoriban azt gondoltam, hogy ha itt ilyen tárt karokkal fogadják a színészeket, de jó lenne egyszer itt dolgozni… Az élet aztán úgy hozta, hogy hiába beszéltünk róla régóta Jánossal (Szikora János, a színház igazgatója – a szerk.), hogy jövök, de valami mindig közbejött. Úgyhogy most nagyon örülök, hogy végül ráütöttük a szerződésre a pecsétet. Kellemes meglepetés ért, amikor tavaly játszottam a Trianonban: úgy fogadtak be a kollégák, mint ha már réges-rég itt dolgoznék. A próbák alatt nem egy kolléga jött oda hozzám, hogy – azon a közhelyen túl, hogy de jó, hogy itt vagy – ezt jól csinálod. Több mint 50 éve vagyok a pályán, de ez még mindig rettentően jólesik. Tizenkét év Szombathely után pihenni akartam egy évet, de azt mondtam, hogy ha ilyen intenzíven dolgozik egy társulat, és ennyire befogadó, akkor essünk neki, és próbáljuk meg, hogy milyen együtt.”
A Vörösmarty Színház augusztus 21-23. között hagyományosan megrendezte Székesfehérváron a Koronázási Szertartásjátékot, amely egy-egy királyunk életét dolgozza fel.  A Fehérvárra frissen szerződött Sarádi Zsolt kőszínházi bemutatkozása előtt szabadtéren, IV. (Kun) László szerepében debütált: „A körülmények kényszerítenek vándorlásra már pályám kezdete óta. A főiskola után a Székely Gábor vezette Új Színházba mentem volna legszívesebben gyakorlatra, és jött a hír, hogy nem kapta meg a színházat… Következett így Szeged, ahol remek társulat jött össze, 4 év után azonban mindenki elment, ezután szerződtem a Vígszínházhoz, ahol egy olyan emlékezetes előadásban szerepeltem Básti Julival, mint a Zsótér Sándor rendezte A Kaukázusi krétakör. Erre leginkább azt mondanám, hogy inkább szakmai berkeken belül könyvelhetett el kirobbanó sikert, a nézők nem igazán értették. Számomra azonban meghatározó volt, ahogy a Zsótér Sándorral összes eddigi közös munkánk. Az elmúlt éveket a Vígszínházban, Kaposváron és Miskolcon töltöttem, de most úgy éreztem, megérett az idő a váltásra. Örülök a lehetőségnek, hiszen itt egy remek társulat jött össze. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó lesz.” A két új társulati tag közösen az egész társulatot megmozgató Az ember tragédiája 2. című előadásban mutatkozik be szeptember 12-én.
|
vissza
vissza a lap tetejére
